2 az 1-ben
Avagy két expdició leirása egyben.

Igen és újfent Jelovicka! Ezt a nyarat ennek a csodálatos barlangnak a feltárására és kutatására fordítottuk és nem hiába fáradoztunk. A nyár elég száraz volt ezért úgy döntöttünk,
hogy hetedik és nyolcadik hónap végén expedíciót szervezünk. Hetedik hónapban a teljes BBBT felvonult a nagy kalandra. Gusty barátunk is tudott csatlakozni hozzánk Svájcból.
 Hosszas unszolásunkra Wolfit is sikerült kicsábítanunk kis családjával együtt.    Az előző expedíció alkalmával bejött velünk szlovén barátunk Martin .Ennek az lett
gyümölcse, hogy mesélt a szlovén barlangászoknak rólunk és az általunk felfedezett új barlang szakaszról.
    Találkozott Mitjával, azzal a barlangkutatóval is aki a Jelovickát évek óta kutatja és barlangi
búvárok hiányában megakadt a kutatásban. Erre a hetedik havi expedícióra vele is volt egy
találkozónk.
A négynapos kutatótábor első két napját a Jelovicka, a harmadikat Kompoljska, a negyediket
pedig öreg barátunk a Bilpa nyerte meg.

Első nap:


 A délelőtti szokásos pakolászás után kora délutánra sikerült feltranszportálnunk a felszerelést
a barlang szájához a palackokat pedig a tóhoz. Első nap száz méter 2mm es drótkötelet
építettünk be az első szifonba, mert itt minduntalan eltépi a víz a hagyományos kötelet.  A második szifonba egyelőre az eddig használt 5mm-es vezetőkötelet építettük be, mivel itt a szelvény jóval nagyobb, és a víz áramlás ezáltal sokkal szelídebb. Ezzel az első napra be is fejeztük a munkát.

Második nap:


Erre a napra fotózást méricskélést és továbbjutást terveztünk.
A szifon átúszás után kipakoltuk az ételhordókat és kötelező étkezést tartottunk mert tudtuk, hogy
hosszú út áll előttünk. Bevált gyakorlat, hogy bent nem csak akkor és azért étkezünk
mert éhesek vagyunk hanem meghatározott pihenőidőben mindig. Ebben a közegben gyorsan
fogy az energia.
     Feltöltődve nekiindultunk és jó tempóval haladtunk befelé a hegy gyomrába.
Hamarosan elértük az eddig ismert végpontot. Persze innen ismét új terepen haladtunk előre
minden kanyarban remélve hogy nem lesz vége. Elérkeztünk egy gyönyörű cseppköves teremhez, amit Kínai kertnek neveztünk el. Ámuldoztunk a különböző színű és formájú képződmények sokaságán.
     Aztán ahogy tovább haladtunk két három forduló után az amúgy sem szűkös járatszelvény hirtelen óriásira nőtte ki magát. Hát hiába, ez a barlang mindig újra és újra ámulatba ejt minket
ahogy beljebb és beljebb haladva tárja fel előttünk a csodáit amit emberi szem még soha nem látott rajtunk kívül. Átküzdöttük magunkat a pályaudvarnyi termen aztán haladtunk tovább, befelé. Elértünk egy hosszú terembe, járatba ahol a víz alattunk a kövek között morajlik és fölötte nagy lapos sziklákon kényelmesen lehet pihenni. A társaság fele itt meghúzta a határt. Mára ennyi. Négyen tovább indultunk és még egy órácskát haladtunk befelé. Aztán eldöntöttük hogy fordulunk és visszafelé rajzolgatva méregetve fotózgatva haladunk kifelé. Az első csapat már hamarabb elindult visszafelé ezért két három óra eltéréssel érkeztünk az ebédlőhöz vissza. Megbeszéltek alapján az első csapat átvitte a felszerelés felét a szifonon. Nekünk maradt az ételhordó és még némi apróság. Merülés előtt még elköszöntünk a vízeséstől és éjfélre ki is értünk a barlangból. A hét - nyolc órás feltárás után tudtuk, ha később visszatérünk számolhatunk ennek a bent töltött időnek a megduplázásával.

Harmadik nap:


Erre a napra egy laza videós merülést terveztünk a Kompoljska barlangba. A járatban elég szép a látás ezért gondoltuk Gusztival két kamerával csinálunk egy kis anyagot amit majd következő filmjeinkben fel lehet használni. A barlang végén van egy szűkület amin csak oldalkészülékkel lehet átférni ezt Gyula és Ákos tűzte ki célul. A videós csapat indult előre. Szép nyugisan végigfilmeztük a járatokat a szűkületnél vártunk egy kicsit a kis levegős teremben hogy visszafelé tisztuljon és elindultunk kifelé. Félúton találkoztunk a második csapattal. Mindenki tudta a dolgát kicsit lassítottak, tudták hogy forognak a kamerák. A szűkületen átúszva egy kimászást találtak. Legközelebb erre is fel kell készülni, ott is lehet továbbjutás! Jó kis merülés volt ez is.   
 Estére vártuk Mitját a szállása így hát indultunk is vissza a Bilpához.
Jött is ahogy ígérte. Megosztottuk az eddig megszerzett eredményeket és a további tervekről beszélgettünk. Ígéretet kaptunk rá hogy a legközelebbi alkalomra véglegesíti a kutatási engedélyünket, aminek az előkészületei, szükséges anyagok beszerzése eddig folytak és ezentúl nem kell Szlovén kísérő mellénk! Kutatási engedélyünk lesz, Szlovénia összes barlangjára!

Negyedik nap:

 Ahogy terveztük utolsó napra hagytuk a Bilpát.  Az év elején az első szifon kútjában sikerült tovább úsznom kb. 30 métert. Úgy gondoltuk Gustyval, hogy ezt a járatot bekötelezzük. A többiek az első szifonban ellenőrzik a kötélzetet. Így is lett. Mindenki maradéktalanul elvégezte a feladatát. Úgy gondolom ez a kutatótábor is eredményes volt.

Második expedició

A Két expedíció között sűrű levélváltásokkal intéződött a kutatási engedélyünk.
Mitja beváltotta ígéretét. Augusztus közepén e-mailben megérkezett az engedély másolata, minden tagnak névre szólóan.

Az eredetit Augusztus végén kaptuk kézhez egy személyes találkozón! És ezzel el is érkeztünk egy újabb expedícióhoz.
Terveinkben szerepelt a Jelovicka bejáratától egy nagyon pontos poligontérkép készítése
egészen az eddig ismert végpontig és lehetőleg tovább.
Sokat vívódtunk azon, hogy tudunk továbbjutni ugyanis szárazruhában szárazbarlangban
közlekedni nem mindig kényelmes. Erre a túrára mindenki összeállított egy vizes ruhából álló szettet. De mi, aki mindenhová szárazruhában merülünk nem voltunk igazán biztosak abban,
hogy 400 méter a 8 fokos vízben a szifonban, majd utána 10-12 óra bent a barlangban és ugyanez vissza, hát szóval nem voltunk biztosak hogy ezt az időt vizesruhában szeretnénk eltölteni.
     
 Az első napunkat vizesruha teszteléssel kezdtük a folyóban. Az első eredmények biztatóak voltak de amikor felhordtuk a felszerelést a barlangba és felvettük az első poligonpontokat
a barlang bejáratánál, és elkezdtük pontos műszerekkel nagyon figyelmesen és részletesen a térkép elkészítését, biztosak voltunk, hogy ezzel a sebességgel haladva kockára fagyunk odabent. Ezért az száraz rész felmérése után,a vizesruhás merülés elvetettük.
Mivel ezen az expedíción csak négyen vettünk részt elosztottuk a feladatokat.
Atti megy előre Ferivel és kijelölik a poligonpontokat Gyula mér és diktálja az adatokat,én pedig írok fotózok videózok.
 
Második munkanapunkra úgy gondoltuk még aránylag frissek vagyunk elmegyünk a nagy
túrára. Ami annyit takar hogy átússzuk a szifont és onnan kezdünk felmérni és megyünk amíg a
lehetőségeink és erőnk engedi. A szifon felmérését a harmadik napra hagytuk.
Délelőtt 10 órakor megérkeztünk a barlanghoz 11 órakor megkezdtük a merülést.
Martin barátunk érdeklődött mikor kezdjen aggódni. Hát az a választ kapta, hogy sokat leszünk bent, de ha még reggel a busz a parkolóban van, na majd akkor kezdjen aggódni.
Adtunk magunknak egy kis időt nem szerettünk volna sietni. Ennek a térképnek nagyon pontosnak kell lenni. Szifonúszás után beizzítottuk a benzin és gázfőzőt és egyből levessel indítottunk. Evés ivás után elkezdtünk mérni és elindultunk befelé. Meg meg kellett állni még az első két ember előremegy és pontot jelöl majd ők vártak ránk amíg odaérünk. Pontról pontra haladtunk. Mivel sok volt az állásidő és egyébként is sokat kell a vízben lenni, hol csak térdig, máshol derékig, mellig, áldottuk az eszünket, hogy szárazruhában vagyunk.

Félúton lehettünk amikor a lézeres távmérőnk megadta magát. Innen mérőszalaggal folytattuk. Mérés közben mindig volt időnk megcsodálni a formákat és képződményeket. Ha ide csak úgy be lehetne jönni szárazon, biztos fizetős turistabarlang lenne, annyi a látnivaló. Valószínűleg ezért nem érezni az idő múlását. Éjfélhez közeledett az idő amikor elértük az eddig ismert végpontot és innen ismét szűz területen haladtunk tovább. Hajnali egy órakor megérkeztünk egy nagy, több tíz négyzetméternyi szikla tetejére, ahonnan lenézve, egy 6-8 méter mély letörés szélén találtuk magunkat. A szikla tetejéről bámultuk az elénk táruló látványt!  Ezt még senki sem látta, rajtunk kívül a világon! Egy kb. kétszer akkora vízesés dühöngött előttünk mint amit a járat elején, ahonnan indultunk. A bal oldalon le lehetett jutni az aljára, óvatosan lemászva megvizsgáltuk, megcsodáltuk alulról is. Kíváncsiak voltunk, kimászható-e ez is mint az első. Úgy ítéltük meg, igen!
Fenséges látvány volt. Cirka 14 óránál jártunk ezért itt meghúztuk a határt. Eddig és most nem tovább! Megjelöltük az utolsó mért pontot és elindultunk visszafelé. Nem aggódtunk, tudtuk, hogy aránylag hamar kint leszünk mivel kifelé nem mérünk és a víz kifelé visz minket. Nem kell szemben az árral haladni, sőt sok helyen hanyatt fekve a víz tetején visz a víz kifelé. Nincs más dolgunk mint gyönyörködni és élvezni a pillanatot ami kevés embernek adatik meg egy ilyen környezetben. Hajnali 4 órára ki is értünk a barlangból. Hulla fáradtan értünk a szállásra és zuhantunk az ágyba.

Másnap dél körül keltünk és elkezdtük az utolsó napot. 
Délután négyre sikerült feljutnunk a barlangba és munkához látni. Atti és Feri kezdte a merülést a beépített drótkötelet kellett egy ponton átnittelni és átkötni. Egy óra alatt végeztek is. Utánuk mi következtünk Gyulával. A vizes rész, a szifonok és a közte lévő tavas járat felmérése várt ránk.
Gondoltunk egy óra alatt végzünk. Hát nem így lett.  Az egy órából öt lett. Tudtuk ha nem sikerül befejezni a térkép középső részét, az egész hétvégénk munkája semmit nem ér és nem tudjuk leadni az adatokat Mitjának. Azzal is tisztában voltunk, hogy jövő tavaszig vagy nyárig nagy valószínűséggel már nem jutunk ide fel! Ezrét felszívtuk magunkat és aprólékosan az egész vizes részt precízen felmértük .Éjfélre végeztünk is. Hát az előző nap után ez csak ráduplázott a fáradtságunkra úgyhogy ismét nem kellett bárányokat számolgatnunk az ágyban.

Reggel 9-kor kukorékolt a kakas, mert nem akartunk későn haza érni. Reggel még bevittük az adatokat  a gépbe mert azt nem bírtuk volna ki, hogy ne lássuk milyen a barlang alaprajza,és hány métert haladtunk. Szlovén barátunk nagyon elégedett volt az eredménnyel, mivel ezen az expedíción 1460 métert sikerült feltérképeznünk. Juhéé!

Persze ezzel a kalandoknak nincs vége. Hazaindulva öt kilométer után a bérelt busz bemondta az unalmast. Nagy nehezen visszaevickéltünk vele a szállásig és letámasztottuk a parkolóba. Telefonálás után a tulaj azonnal elindult értünk egy személyautóval, ami éjfélre meg is érkezett. Mi ezzel a személyautóval hazajöttünk és megint hajnalban kerültünk ágyba. A tulaj a felszereléssel és a busszal kint maradt. A cuccainkat két nap múlva kaptuk vissza.
Minden jó, ha jó a vége!

Folytatjuk: Safi

 

 

Képgaléria itt

Share