Murphy vs BBBT


Pedig szokásosan indult! Nem ütöttünk el fekete macskát, mégis elég izgalmasra sikerült a túra!
Csütörtök délelőtti indulás, ugyan havazást mondtak, de nem riaszthat el bennünket egy kis hó. Hólánc a csomagtartóban, kedv mindenkinél hát hajrá! Ahogy a hegyekhez értünk, azért lassabban haladtunk, az út havas, de elég jól van takarítva, így kell készülni a télre, gondoltuk.


Terveink szerint ránéztünk egy újabb barlangra, amiről fülest kaptunk, bár az időjárás nem igazán kedvezett. De legalább elautóztunk arra, végigmértük pár kilométer távolságból a terepet, nagyjából belőttük, hogy hol van amit keresünk, majd tovább indultunk. A Kolpa partján vezető úton volt egy két necces helyzet, de késő este épségben megérkeztünk a szállásra.
Nagy terveink voltak, úgyhogy a délelőttöt a készülődésre szántuk. A harmadik szifon felmérése volt a cél. Három napra osztottuk el a feladatot, első nap bepakolunk, második nap, nagy merülés, felmérés, majd a harmadik nap kipakolunk. Közben az egyes, kettes szifonban elvégzendő apróságokra is lesz némi idő. Gondoltuk mi, de ekkor lendült be Murphy!
Az első napi merülésre indultunk, hárman már lementünk a tóhoz, amikor Safi futott utánunk, mert az öltözés közben elszakadt a szárazruha zippzárja. A saját tartalékruhájának a mandzsettája pedig a hordtáskájában, álltában „eltaknyolódott”, elöregedett, ellágyult a gumi. Így az én tartalék DUI-mat vette fel, ami tudtommal is egy csöppet szivárgott valahol, de megnézzük mi lesz vele. Így az első napi terv összeállni látszott, ekkor Ákos ruhája is bemondta az unalmast és elkezdett szivárogni. Mivel csak egy kicsit ázott, vállalta így is a merülést, úgyis szárazon leszünk nagyrészt. Az első napi tervet így teljesítettük, bár Ákos úgy döntött (nagyon helyesen), hogy a nagy merülésre így nem jön be, így az ő palackjait nem is vittük át a harmadik szifon elejére.
Másnap délelőtt megint a rendezkedésé volt, a DUI-mat megragasztottuk, megtaláltuk rajta a gombostűfejnyi sérülést így Safinak teljes értékű ruha állt rendelkezésre. Ákos is nézegette a ruháját, de nem találtuk rajta a sérülést, felfújtuk, de semmi. Felvette, bement a tóba, úgy meg ázott. A szelepre gyanakodtunk, kicseréltük, akkor is ázott. (megoldás később! ;-))
Újra átbeszéltük a feladatokat, egyeztettünk, készülődtünk a nagy merülésre, a harmadik szifon felmérésére. Átúsztuk a két szifont, az öltözőben erőt gyűjtöttünk, levest, kávét melegítettünk, majd átvittük a duplát, a szerelékeket a harmadik szifon elejére. Utolsó ellenőrzés, majd nekivágtunk. Terveink szerint bő egy órás merülés lesz, majd a túloldalon pihenünk egy órát, és vissza. Ha minden jól megy, egyhuzamban meg tudjuk csinálni az egészet. Az első két ember, Atti, Fetza, kötelet ellenőrzi, megigazítja ha szükséges, Fetza viszi előre a mérőszalag végét, mi Safival írunk, mérünk. Így haladtunk előre, kötéstől kötésig, szépen lassan alaposan dolgoztunk, így a tervezett max merülési időt ki is töltöttük. Mivel alig mozogtunk, jobban fáztunk mint egyébként amikor csak átússzuk a szifont. Végre elértük a 40-es pontot, innen már csak felfelé visz a járat, a lassú emelkedés közben, nézegetjük az eredményeket, majd egy kis dekózás, és végeztünk az odaúttal, sikerült az adatgyűjtés! Át kellett még úsznunk a hosszú tavat, csarnokot, hogy levehessük a felszerelésünket, és kiülhessünk mint a verebek arra a bizonyos sziklapárkányra ami ugyan kényelmetlen, de néhányszor már vendégül látott minket. Az órás pihenő alatt ettünk egy kis csokit, müzli szeletet, nézegettük a lehetőségét, valamiféle állás kiépítésének. Jó lenne valami normálisabb pihenési lehetőséget találni, ötletünk van, ha sikerült, majd megírjuk!
Pihenés után, újból felszerelkeztünk, majd visszafelé még megmértük a tavat illetve csarnokot, majd 100 méter hosszú! Összeszedtük a stageinket, majd irány visszafelé a szifonon, kicsit tempósabban az elejét, hogy ne kapjunk dekót, bár a kifelé vezető út ebből a szempontból optimális, szépen elveszi a dekóidőt kiúszás közben. Visszafelé 20 perc körül megúsztuk. Levetkőzés, szétszerelés, majd elkezdtük a dupla áthordását, a stageket másnapra hagytuk.
Én vittem az utolsó kört, a többiek már az öltöző nagy kövein ücsörögtek, éppen másztam fel a létrán, amikor azt mondja valamelyikük, hogy baj van! Na, mi baj? Safinak elszakadt a ruhája! Odanézek, Safi áll csurom vizes aláöltözékben, meztelen felsőtesttel és csavargatja a vizet az aláöltözéke ujjából! Mint kiderült, a DUI megadta magát! A duplával a hátán, épp egy lépés közben az egyik hasadékban, beakadt a ruha és a derekán lett egy 30 centis szakadás. Szegény Safi, ezután a duplával a hátán, még bemászott a tóba, és áthozta a palackot úgy, hogy a ruha azonnal teleszaladt vízzel. Újabb ruhát sikerült tönkretenni! Alaposan megfogyatkoztak a tartalék ruháink!
Kis tanakodás után úgy döntöttünk, hogy Atti és én kimegyünk a nagy ételhordóval, és hozunk be egy újabb ruhát, mivel a szakadt ruhával Safi nem tud kiúszni, olyan mintha ruha nélkül úszna át két szifont a 8-9°C-os vízben. Halálos próbálkozás lenne! Reménykedtünk benne, hogy Ákos ruhája alkalmas lesz arra, hogy kijöjjön benne, különben Atti vagy Fetza kisebb méretű tartalék ruhájába kell magát belepaszíroznia.
Kiúsztunk a terv szerint, szerencsére Ákos épp a tóparton várt bennünket, nagyjából már ki kellett volna jönnünk. Gyorsan elmondtuk a történteket, erre elszaladt a ruháért amit beletuszkoltunk az ételhordóba, majd indulás vissza. Szerencsére töltött palackunk volt bőven, így az extra ki-beúszás is belefért töltés nélkül, kevesebbet kellett Safinak várnia ránk. Extra gyorsan úsztuk meg a két szifont, hamarosan ismét az öltözőnél bukkantunk fel, a várva várt ajándékkal. Addigra Safi beizzította mindkét gázfőzőt, a lábára húzott baggel melegedett mint a stűszi vadász a makk ászon! Gyors öltözés, felszerelkezés, majd tempósan elindultunk kifelé, egyrészt, hogy Safi ne fázzon nagyon, másrészt kezdett elég lenni a napból, ugyanis hajnali kettő körül jártunk már! Lassan tizenkettedik órája voltunk már a barlangban! Mondanom sem kell, senkit nem kellett altatni.
Éjjel el kezdett melegedni az idő egy kicsit, reggelre szemerkélő esőre ébredtünk. Tudtuk, hogy ez lesz várható a hétvége utolsó napján, úgyhogy igyekezni kell a cuccainkat kihozni. Közben kiderült, hogy Atti mandzsettái, mármint a tartalékruhán, kezdik megadni magukat. Így Safi valószínűleg nem fog tudni merülni, illetve négy ruhánk maradt, de ebből méretprobléma miatt, csak hárman tudunk merülni. Közben kiderült, hogy Ákos ruháján a nyakmandzsetta ragasztása engedett el elől, ezért gyanakodtunk a szelepre, illetve amikor felfújtuk ráfeszült ezért nem vettük észre, hogy hol ereszt. Tehát három szerencsés fogja kipakolni a stageket, ételhordókat, meg minden egyéb kacatot. Kínálgattuk egymásnak a ruhákat, de végül maradt az eredeti hármas, Atti, Fetza, Én.
Viszonylag hamar letudtuk a pakolást, a stagek áthordását, összekészülődést a kiútra. Kiosztottuk a kiszállítandó felszerelést, mindenkinek jutott bőven cucc! Fejenként 5-6 stage, ételhordó, bag, jutott mindenkinek plusz bögrék, mérőeszközök, kiskaniszterek lógtak mindenkiről. Lassan, óvatosan, egymásra figyelve úsztunk kifelé, a szűkületeknél bevárva egymást, ahol kell segítve hagytuk el a barlangot. Már a cuccok áthordásánál lehetett észlelni, hogy 6-8 cm-t emelkedett a vízszint, amikor kiértünk esett az eső, várható volt, hogy az éjjel megjön a melegfront, meg az ígért olvadás. Jól sikerült időzíteni! Gyorsan bepakoltunk a buszba, majd vissza a szállásra, hogy megnézzük, hogyan sikerült Safiéknak térképet varázsolni a mérési eredményekből?!
Az este ezzel telt. Ellenőriztük a rajzolt térképet, finomítgattuk, csodáltuk az eredményt! Szép munka volt! A harmadik szifon 330m, plusz a „Zuhanyzó” és a „Csónakázótó” összesen plusz 105m. Az eddig befektetett és felmért összes kötél 1250m!
Másnap reggel összepakoltunk, bedobáltuk a cuccokat a buszba készülődtünk az indulásra. A Kolpa vízszintjét elnézve, igen szép kis áradás van kialakulóban. Az eddig kristálytiszta, kedves hegyi folyóból, szürke, rohanó áradat lett. A vízszint legalább egy métert emelkedett. Elindultunk a busszal, de megálltunk megnézni a kedvenc helyeinket. A Bilpa szintén áradt, egy méterrel magasabb volt, látni lehetett az erőt amit a kiáramló víz képviselt! Tovább haladva, néhol megcsodáltuk a folyót, a zúgóit ahol hömpölygött a víz lefelé. Megálltunk egy kedves kis barlangnál, ahol jártunk már párszor, most az is fel volt telve vízzel. Majd elértünk a Jelovicka alatti folyótorkolathoz, a helyről lefolyó patak még soha nem látott méretet öltött, nagy hangzavarral dübörgött lefelé, mutatva, hogy azért a víz az úr!
 

 

Korábbi túrán készült képek a galériában.

Share