Szlovénia, 2012-08-24 - 2012-08-28

Felfedezések hétvégéje



Ez a túránk is úgy indult, mint bármely másik. Senki sem sejtette, hogy mit tartogat számunkra!

A résztvevők kicsit rendhagyóan álltak össze, búvárok csak hárman mentünk, Fetza, Safi és én MrBig, azonban egy kis barlangász különítmény jött még velünk, Zita, Gergő, Zoli, Balázs személyében.

Az utazás a szokásos módon történt, a lóburgeres megállóval, éjjeli érkezéssel.

Másnap reggel töltés, összekészülodés. Úgy döntöttünk, hogy az elso napi próbát a Jelovickában tesszük, mert az idojárás elorejelzés szerint éjjel, vagy másnap eso jöhet, amit nem a barlangban, szeretnénk megérni. Az elmúlt két hónapban alig esett, a vizek mindenhol alacsonyak és tiszták, remek alkalom lesz, hogy újra megpróbáljuk megkeresni az a járatot, amit egyszer már Safival sikerült felfedezni. Akkor kb 180m kötelet húztunk bele, de sajnos az utána érkezo, jelentos mennyiségu vizek kiszaggatták a kötelünket, így a következo 2 alkalommal nem találtuk meg újra.

Tehát megkezdtük a felszerelések felhordását a hegyre. Nagy segítség volt, hogy a barátaink bevállaltak egy-egy baget, így mindhárman megspóroltunk egy kört. Közben persze folyamatosan járt az agyunk a megoldáson, a lehetoségeken, hogyan találhatnánk meg biztosan azt a bizonyos járatot. Akkor azt tapasztaltuk, hogy a vizes járatok egy része felett, levegos termek húzódnak. Szinte együtt mondtuk, egymásnak, hogy ezeket a levegos részeket kellene lecsekkolni, már az elso, kisebb szifon átúszása után. Jó gondolat volt! A barlangban a folyó alig folydogált, a beszálló tó vize alacsony és kristály tiszta volt. Jó eredménnyel kecsegtetett! Szerelés, öltözés, indulás! Amíg mi öltöztünk, készülodtünk, a többiek körbenéztek a barlangban. Jó volt látni a lelkesedést, az érdeklodést, a kutatási vágyat, ami bennünk is égett! Tehát elindultunk! A többiek az egyik vízbe nyúló járathoz kuporodtak, várható volt, hogy a szifon átúszása után, ha felemelkedünk a fotéig, levegos terembe jutunk, ahonnan talán kilátunk ezekbe a járatokba. Pontosan ez történt.

A víz olyan alacsony volt, hogy a többiekkel nyugodtan tudtunk beszélni, tökéletesen beláttak a levegos terembe. Amíg Safi a kötelet rögzítette, egy kicsit tovább úsztam az egyik hasadék felé. Innen már jól lehetett látni a hegy gyomra felé vezeto járatot, és azt hogy a nagyját felszínen végig tudjuk úszni. Ez az a járat, amit kerestünk! Elkezdtünk úszni a felszínen, 20-50-100m és több! A járat, a hasadék szépen határozottan megy tovább. Lenézve látom a kötelünket, amit elso alkalommal húztunk be, úgy látszik nem mindenhol tépte ki a víz, csak a járat elején ahol vadózusabb a barlang. 200-250m.-nél járhatunk, amikor bezáródni látszik a járat! Körbenézünk, falat látunk mindenütt, fentrol néhány hasadék, de nem hiszem, pontosabban remélem nincs vége a járatnak. Óvatosan körülnézünk a víz alatt, majd a jobb oldalon, mintha egy átbújást látnék, néhány méterrel lejjebb.

Kötél rögzítés a fotén, aztán újra alászállunk. Újabb szifonban találjuk magunkat, 10-14m mélyen. Szerencsére a látás jó, látni a barlang falát, az aljzatot, úszunk elore. A szokásos módon Safi elöl a dobbal, én keresem a kötések helyét, rögzítem a kötelet, Fetza világít, figyel, ellenorzi nincs-e kötélcsapda. Így haladunk elore pár tíz métert. Az aljzaton már látszanak a nyomok, levegos terem van a közelben, jellegzetes üledék formák, minták, anyagok. Még néhány méter és emelkedni kezdünk felfelé! Még feljebb, a járat tág, biztonságos! Egyszer csak meglátni ahogy a levego buborékjaink elérik a vízfelszínt a lámpák fényében. Kidugjuk a fejünket, hatalmas levegos terembe érkeztünk, alig tudjuk körbevilágítani. Örömujjongás még a reduktorokkal a szánkban, torz, kapkodó kiáltozás veri fel a csendet eloször ebben a teremben amióta világ a világ! Átjutottunk!

Gyors vizsgálat, hogy lélegezheto-e a levego, majd eroteljes zubogó víz hangjára leszünk figyelmesek, az egyik kanyar mögül. Odaúszunk, majd újabb kiáltozás! Ilyet még nem láttunk! Sóderkupac, és néhány gyönyöru sziklaformáció van közvetlenül elottünk, ám ahogy tovább emeljük a lámpáink fénycsóváit, megpillantjuk a zaj forrását, egy kb 4m magas vízesést! Körülnéztünk, alkalmas helyet keresve, majd levettük a felszerelésünket. Ámulva világítgattuk körbe a termet, egymást csapkodtuk, lapogattuk örömünkben, mint a gyerekek. Felmásztunk a vízeséssel szemben lévo 2-3m.-es sziklára és próbáltunk bevilágítani a tátongó járatba, vajon mit rejt a vízesés mögötti feketeség. Csak az látszott, hogy folytatódik a járat, de semmi több nem látszott innen. Körbejártuk a zuhatagot, a sziklákat vizslattuk, a felmászás lehetoségét kerestük. Néhány próbálkozás után, ki errol, ki arról. Nekem volt szerencsém, az egyik oldalon fel tudtam kapaszkodni, és pár perc múlva már onnan néztem le a teremre, meg a két másik felfedezore. Egy tavacskában találtam magam, kis emelkedo, pár szikla és látszott, hogy a folyócska kecsegtetoen zubog kifelé a sötét járat mélyérol. Safiék is feljöttek persze, és lassan lassan egyre beljebb merészkedtünk. Kimondhatatlan érzés, ahogy lépésrol lépésre haladtunk elore az ismeretlenbe! Csodás formák, képzodmények, zúgók, sziklák, egy igazi vadregényes, kanyargós, patakos járat, mi pedig csak ámulva mentünk egyre beljebb.

Bár a barlang hívogatóan haladt egyre tovább, nekünk mégis csak meg kellett fordulnunk. Már bejöhettünk 5-600 métert, a  többiek kint várnak bennünket, nem tudják mit találtunk, hol lehetünk, vissza kell mennünk hozzájuk. Vissza a felszerelésünkhöz, közben azért tovább csodáltuk az újonnan felfedezett barlangunkat. Öltözés és kiúszás. Amint visszaértünk a tóba, jeleztünk a többieknek, akik a barlang másik végében vizsgálgatták, merre folyik el a víz. Kapkodva, egymás szavába vágva meséltük nekik mit találtunk, hová jutottunk. Próbálkozom, de nehezen leírható érzés!

Szétszereltük a cuccot, bagekbe raktuk, és elkezdtük lehordani a felszerelésünket. Bár az adrenalin még hajtott bennünket, azért nagyon jól esett a segítség, egy kört újra lehoztak nekünk Zitáék.

A szálláson, még mindig vigyorogva, bár nagyon fáradtan vacsorázás közben meséltük a történteket.

Másnapra egy kis barlangászást terveztünk, hogy a kíséroink is láthassanak valami újat, érdekeset. Úgy döntöttünk, megnézzük, megmutatjuk a Kobiljaca barlangot, majd délután merülünk egy könnyebbet a Bilpában, megnézzük az elso szifon mély részét.

Jó kis túra sikeredett, kúsztunk másztunk, megnéztük a barlang mindkét ágát, megmutattuk a vizes járatok elejét, végét. Néhány óra múlva, sárosan, izzadtan csobbantunk a Kolpában, hogy lehutsük magunkat illetve a kimossuk a overalljainkat. Ekkor kaptunk egy kis égi segítséget is, ugyanis pár perc múlva szakadni kezdett az eso! Élveztük a meleg nyári zivatart, a szakadó esoben, teljesen elázva a fürdéstol meg az esotol sétáltunk vissza az autóhoz. Miután átöltöztünk, felverekedtük magunkat a meredek kaptatón a foútig, az eso is abbahagyta, mintha csak minket akart volna szívatni.

Délután, ebéd és kis pihenő után, lepakoltunk a Bilpához. Terv szerint megnéztük az elso szifon mélyebb részét, ahol Safi egy kis nézelodés után lekötötte az orsóját, majd eltunt egy nagy szikla mögött. Néhány perc múlva láttuk, hogy a fénycsóvája azt az ismeros táncot járja, amint tekeri vissza az orsóját. Jelzett, hogy majd fent mesél. A levegos teremben aztán elmondta, hogy talált egy járatot a hatalmas sziklák között, nem ment a végéig, de úgy néz ki folytatódik a járat tovább.

Visszafelé a legutóbb felfedezett levegos terem felé vettük az irányt. Megnéztem a helyet ahol Safi legutóbb kimászott, visszafelé pedig mondtam, hogy én el akarok orsózni a járat bal felén. Olyan mintha lenne arra is valami, elég szépen el lehet úszni a kötél mellett, mint már néha tapasztaltam. Lekötöttem a fokötelünkhöz, majd elindultam befelé a homályosba. Néhány méter után nagyobb homokos, agyagos lerakódást pillantottam meg, ezért felnéztem a vízfelszínre. Itt egy újabb levegos termet találtam! Elég nagy, hosszanti irányú, legalább 10m hosszú terem volt, a végén ismeros beszuküléssel, ahogyan a fote majdhogynem beleér a vízbe, de mégis kecsegtet egy újabb teremmel a vízfelszín és a szikla képezte boltíves kapun átúszva. Ezt most kihagytam, kevés kötél is van az orsómon, meg a többiek is várnak. Visszaereszkedtem 5-6m.-re és folytattam az utat a járatban. Még néhány méter és felsejlett a beépített kötelünk elottem, egy ismert elágazáshoz jutottam. Egy újabb kerülojárat és egy újabb levegos terem! Kezd sok lenni már erre a hétvégére!

Éjjel megjött az eso, hosszan és kitartóan! Szuggeráltuk az eget, a felhoket, hogy hagyják abba! Nagyon szerettünk volna visszamenni a Jelovickába, de az eso kitartott és percrol percre mosta el a reményünket. Reggel bár még volt néhány reménykedo megjegyzés, de a szívünk mélyén tudtuk, hogy ez már sajnos kimarad. Nem lenne biztonságos bemerészkedni a barlangba, foleg úgy, hogy nem tudjuk mikor, milyen ütemben, és milyen mennyiségben érkezik a víz a járatokba. Egyszeruen nem mehetünk be!

Helyette viszont azt találtuk ki, hogy a végére járunk a barlang természetének. Megnézzük honnan jön a víz, mennyi víz látható, milyen gyorsan reagál az esore stb. Felmentünk a barlangba, feljegyeztük a vízállást, majd tettünk egy jó kis kirándulást a barlang feletti fennsíkra, majd vissza a barlangba, újra vízállás. A fennsík bejárása is érdekes, tanulságos volt. Találtunk víznyeloket szép számmal, barlangokat, hasadékokat, aknákat folyamatosan tisztult a kép. Ez a terület is megérdemelne egy barlangászós, köteles, felfedezos túrát!  Estére mikor visszaértünk a szállásra, fáradtan és rengeteg információval gazdagabban ültünk le vacsorázni. Átbeszéltük a tapasztalatokat, térképen egyeztettük a felfedezéseket, azt hiszem jobban megismertük az új kedvencünket, természetét, reakcióit.

A visszaindulás reggelén még terveztünk egy merülést a Bilpában! Megnézzük Safi új járatát, és megmutatom a fiúknak a kerülot meg a levegos termet is. A mélyen húzódó járat sajnos néhány méter után véget ért, egy nagy szikla állta az utunkat, aminek a tetején legközelebb talán megpróbálhatunk átúszni, de határesetnek látszik. Így is 33-35m.-t sikerült hozzátenni a mély ághoz.

A levegos termet illetve kerülo járatot is megnéztük mégegyszer. A terem bezáródott az átjáró után sajnos, néhány hasadék volt még benne ahol a vizek jöhetnek be a barlangba, kimászni nem tudunk. A kerülo járat jópofa, egy újabb lehetoség, legközelebb tüzetesebben átnézzük, talán be is kötelezzük.

Kora délutánra összepakoltunk, elindultunk haza errol a sikerekben, felfedezésekben gazdag túránkról! Abban viszont megegyeztünk, még az esos idoszak megérkezése elott vissza kell mennünk a Jelovickába, hogy felmérjük, dokumentáljuk az új barlangjáratunkat!

Viszlát szeptember végén!

MrBig

Share