István-lápa, 2012-01-14 - 2012-01-14

István-lápa

Mostanában úgy alakult, hogy a hazai száraz barlangok meglátogatása is napirendre kerülhetett. Ezúttal teljesített kihívásunk, az István-lápai –barlang.

 

A barlang a bükkben található, a bükki Nagy-fennsíkon, 554m magasan. 254m-es mélységével, ez ma a legmélyebb ismert barlangunk, járatainak hosszúsága azonban a 6 km-t is meghaladják. Na ebből mi is bejártunk néhány száz métert.

 

Szokásos indulás Óbudáról, majd 10-kor Lillafüreden landoltunk, itt megvártuk a gyöngyösi különítményt, aztán együtt felmentünk a barlanghoz legközelebb eső pihenőhöz, ahol a kocsikat hagyhattuk. Bő fél órás séta a barlang bejáratáig, majd átöltözés és kezdetét vehette az igazi, embert próbáló túra. A barlang első szakasza egy folyamatosan mélyülő, lépcsőzetes, de mégis igen határozottan lefelé haladó aknasor, mely maga az aktív víznyelő. A járat a funkciójához mérten, mármint a víznyeléshez megfelelő, ember számára azonban viszonylag nehezen járható, néhol szűk kürtő. A kürtőrendszer egyik része a beszerelt létrán, a többi része pedig a hagyományos barlangi technikákkal, mint - gebődés, ereszkedés, seggen csúszás, fél kézzel kötélbe kapaszkodva lecsúszás, valahogy lejutás - járható. Az eddigi barlangi túráinkhoz képest érdekes volt, hogy már a lefelé úton is elfáradtunk kicsit, elég kitett pálya, ebben mindenki egyetértett. Azért a különböző szűkületekbe beereszkedés, becsúszás a felfelé útra vetítve, rossz előjelnek tűnt már ekkor. Viszont a látvány már most sejtette, hogy megéri a fáradtság, gyönyörű formák, vízmosta járatok, cseppkövek, cseppkőlefolyások, zászlók, falak, oszlopok mellett haladtunk egyre lejjebb.

 

A kürtősor aljára érve megpihentünk, mindenki magához vett egy kis ennivalót, valami energiapótlást. Körülnéztünk a termekben, majd elindultunk előbb a nyugati ágban. A barlang ezen részei igazán ámulatba ejtőek, fantasztikus látványt nyújtanak a cseppkőfüggönyökkel díszített termek, folyosók. Máshol meg szűk hasadékok kerülnek elénk, majd újabb terem, fal, kürtő, megannyi gyönyörű forma, képződmény. Átkeltünk egy kb. 10m-es  kötélhídon, egy kb. 15m mély hasadék felett, aztán újabb termek, folyosók, hasadékok, falak, kürtők.

 

A csapat egyik része  (Speedy, Szabolcs, Fetza) úgy döntött lemennek egész a legmélyebb pontig, a szifonokig. Elmondásuk szerint, itt is szintenként változott a barlang képe. Jól megfigyelhetőek a kőzetváltások és a víz nyomai.  Volt teljesen vadózus, tavacskákkal teli aktív rész, hatalmas bemart sziklákkal, volt patakmeder és sóderdombok…

Szóval lementek még 2-3 szintet, aztán átkeltek a jelenleg száraz „szifonokon” és ott találták magunkat a víznél, a tavaknál.... ez itt a végpont , 254 méter mélyen voltak… 5-10 perc pihenő és indultak visszafelé. Fetza közben megtudta miért is hívják Speedyt  „Speedy”-nek. Mászott mint a robotgép, alig bírták szusszal követni!

 

Mi öten pedig átmentünk a keleti ágba, hogy ott is körülnézzünk egy kicsit, majd szép lassan elindultunk kifelé. Na itt álljunk meg egy szóra! Én speciel már elég fáradt voltam ahhoz, hogy akár abban a pillanatban kiléphessek a barlang száján, kellemes emlékekkel egy fantasztikus túra után, úgy hogy semmiféle hiányérzetem nem lett volna. De e helyett megkezdtük a több mint 200 méteres, 2,5 órás, kb. 7 db 10 emeletes lakótelepi ház magasságú kürtő és aknasor leküzdését. Annyi könnyebbség volt a dologban, hogy nem egyhuzamban, hanem ameddig egy ember a létratagon volt, addig a többiek kényszerpihenőt tartottak, bár senki nem érezte kényszernek, ahogy körbenéztem. Ezektől a kis pihenőktől eltekintve, jó kis iramban haladtunk felfelé. Aztán persze jöttek a szűkületek, hasadékok amik már lefelé sem voltak egyszerűek, azonban felfelé, Newton nehezítésével (nem tudom minek találta ki a gravitációt) igazán megszenvedtük egy-két helyen. Az egyik nagyon emlékezetes alkalom, ahol olyan szűk volt a beszálló a létrataghoz, hogy nem volt helyem, hogy felemeljen a lábam a létra első fokához, felhúzni, feltolni magam sem volt elég hely. De aztán már ahhoz sem volt elég tágas a hasadék, hogy légszomjjal küzdve legalább a tüdőmet alaposan teleszívjam levegővel. Persze ezt is sikerült valahogy megoldani hiszen aztán csak sikerült mindannyiunknak kijutni a barlangból. A felmászás utolsó szakaszában utolértek bennünket a többiek is, akik a nyugati ágban keresgéltek többet, ők végül is le tudtak menni egész a vízszintig. Megnézték a szifonokat, tavakat és ezután jöttek ki. Tehát az utolsó métereket a csapat együtt tette meg, majd szépen sorjában mindenki elhagyta a barlangot.

 

Alaposan besötétedett mire kijutottunk, jó hideg is volt már, gyors öltözés és mindenki, hátán a baggel, hátizsákkal nekiiramodott az autókhoz vezető útnak. Safival bandukoltunk az autók felé, alaposan elfáradva, de fantasztikus élményekkel feltöltve, teljesen megelégedve magunkkal illetve a teljesítményünkkel! Wolfiékkal megbeszéltük, hogy egy hónap múlva kb, keresünk lehetőséget  egy újabb, szép barlang megismerésére!

 

Túránk résztvevői:  Ákos, Fetza, Safi, Speedy, Szabolcs, Zita, Wolf és én

 

MrBig

 

Share