Gyékényes, 2012-07-28 - 2012-07-30

Katasztrófavédelmi minősítő

Kaptunk egy érdekes meghívást, felkérést Olajos Karcsi barátunktól!

Mivel csapatunk tagja a MTTSZ Veszprém Megyei Búvárklubnak, így meghívott bennünket, hogy képviseljük a klubot illetve magunkat egy ezeddig egyedülálló eseményen. 

A Somogy Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság, ez évben megrendezte az első Nemzeti Búvárminősítését! Ez a minősítés jogosít fel ezentúl arra, hogy azokban az esetekben, amikor a katasztrófavédelmi helyzet során búvár munkavégzésre, mentésre van szükség, a megfelelő szervekkel együttműködve részt vehessünk ezekben a feladatokban. Csapatunkat a Veszprém Megyei Katasztrófavédelmi Főigazgatóságról, Vizi Ottó alezredes úr támogatta.

A minősítés gyakorlatilag, egy előre meghatározott feladatsor sikeres elvégzésével szerezhető meg.  A feladatok, a mentés során előforduló helyzetekhez szükséges készségekre épültek, mint a megfelelő merüléstechnika, mentés, tájolás, keresés, személyek kimentése, tárgyak mozgatása a víz alatt, árvízi védekezés, stb.

A feladatsort az indulás előtt pár nappal kaptuk kézhez, felkészülni csak lelkiekben volt lehetőségünk, illetve a felszerelésünket tudtuk összekapkodni. Lehet, hogy akaratlanul már ezt is a feladat részének szánták, elvégre a katasztrófahelyzetre sincs különösebb felkészülési lehetőség.

Vasárnapi napra jelentették le a kis csapatunkat. Kora reggel kellett megjelennünk az eligazításon, ezért már előző este lementünk Gyékényesre, ugyanis itt kapott helyet a gyakorlat. Kora este megérkeztünk, Atti, Ákos, Karcsi, Safi, Vivi (Kacsi segítője, tanítványa) és én, MrBig. Felvertük, „kidobtuk” a sátrainkat, kinek milyen van ugye, majd betértünk egy közeli vendéglőbe vacsorázni.

A sátrak előtt folytattuk a megbeszélést, a feladatok gyors értékelését, egyeztetését. Viszonylag korán nyugovóra tértünk, hogy a másnapi kezdésre kipihentek legyünk. Speciel nekem nem jött be, kicsit elszoktam a sátrazástól, ilyen keveset, és rosszul régen nem aludtam.

Ettől függetlenül, a reggeli sorakozóra, megnyitóra fitten, frissen állt fel az elszánt kis társaság. Hamar ellenőrizték a megfelelő iratokat, papírokat, gyors egyeztetés, megbeszélés és már ki is alakult a forgatókönyv.

Érdekes volt, a résztvevő csapatok sokszínűsége, a hivatásosoktól, az ipari búvárokon keresztül, a barlangi kutatócsapatig (ezek mi lennénk!) természetesen különböző felszereléssel, felkészültséggel. De ahogy elnéztem, pont ez a sokszínűség lehet a záloga annak, hogy minden csapat valamilyen speciális feladatra alkalmasabb lehet. Hiszen biztosan van olyan helyzet, amikor a mono felszerelés, vizesruhával megfelelőbb lehet, mint mi a duplákkal, szárazruhában, vagy más csapat motoros hajóval, zárt sisakkal, felszíni kommunikációval.

Egy tájolási, tárgykeresési feladattal indítottunk. A partról betájolva, egy vízalatti trepnire kellett beúsznunk, majd egy meghatározott útvonalon haladva kellett bejárnunk a pályát és összegyűjteni néhány elrejtett tárgyat. Két fős csapatok merültek, egy fő parti biztosítással. Attival végeztük el a feladatot, mivel, gyorsan és probléma nélkül hajtottuk végre még könnyűnek is nevezhetném, de azért volt olyan csapat, akinek kicsit meggyűlt a baja a feladattal, tehát mégsem volt olyan egyszerű. Nyugodtan, megfontoltan mentünk végig a pályán, közben kiélveztük a viszonylag jó látótávot, rengeteg édesvízi medúzát láttunk, halakat, rákokat riogattunk. Még egy kellemes merülésnek is nevezhetném a sikeres próbatételt.

Következő feladatunk, egy árvízi védekezési feladat szimulációja volt. Az elázott gátoldal védelmét, biztosítását kellett fólia elhelyezésével ellátnunk. Sosem csináltunk még ilyet, de azt hiszem ez sem fogott ki rajtunk! Elég gyorsak voltunk, és technikailag sem fogott ki rajtunk a dolog. Egy nagyméretű fóliát kellett biztonságosan elhelyeznünk, félig a szárazon, félig a vízben. Homokzsákokkal, leszúrókarókkal, kis kötözéstechnikával kellett biztosítanunk, hogy a fólia a helyén marad, még ha az áradás kicsit erősebb is lenne, mint a bányató öblében! Ez is rendben!

A harmadik feladathoz megszabadultunk a felszereléstől, ugyanis ABC felszerelésben kellett leúsznunk 8-900 métert. Erre sem készültünk különösebben, csakúgy mint a többi feladatra, de nekivágtunk. Sajnos ez a feladatot első körben elbuktuk. Az úszás során Ákosnak problémái akadtak, sokkal lassabban haladtunk mint kellett volna. Az is nehezítette a teljesítést, hogy nem hagyhattuk el egymást 3m.-nél messzebbre, így folyamatosan figyelnünk kellett egymásra. A lényeg az, hogy a szintidőn túlcsúsztunk. A szervezők megértőek voltak, ők is azt szerették volna, hogy mindenki sikeresen teljesítsen, ezért úgy döntöttek, hogy újra úszhatjuk a távot, kis csapatátszervezés, no meg az ebéd után. Ebéd után aztán a Karcsival kiegészülve, Safi illetve én újra nekivágtunk, és a leggyorsabb időt úszva bebizonyítottuk, hogy nem csak tapasztaltak vagyunk! ;-)

Épp hogy kifújtuk magunkat, a zárófeladat következett. Eredetileg 2 feladat volt tervezve, de összevonták, így a két feladatot egyben teljesítették a csapatok. Egyébként a véleményem szerint így még talán életszerűbb is volt. Tájolás után meg kellett találni egy nagyobb, nehezebb tárgyat, emelőballon segítségével át kellett vinni egy meghatározott trepnire. Ez is ment, gyorsan és pontosan, bár azt láttuk, tudjuk, hogy a ballonozással nem érdemes kapkodni, mert könnyen fenn találhatjuk magunkat a felszínen, ahogy más csapatnak sikerült is. A feladat második részében, épphogy letettük a tárgyat, egy eszméletlen búvárt találtunk, akit persze meg kellett mentenünk! Felhoztuk, kiúsztunk vele, közben lélegeztetés, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Megszabadítottuk a felszereléstől, kijuttattuk a szárazra, a parton átvette az ott lévő biztosítóbúvár, majd egy ambubabát kellett újraélesztenünk a figyelő szemek megelégedésére. Apróbb, pontatlanságokkal, de sikeresen teljesítettük ezt a próbát is. Sopronyi Richárd, aki a Magyar Búvárszövetség képviseletében figyelte végig a próbatételeket, annyit fűzött az elsősegély gyakorlatokhoz, hogy a naprakészség hiánya volt az egyedüli probléma, mivel a csapatok a korábban megtanult technikák szerint oldották meg a feladatokat.

A legújabb élesztési technika a 30/2  ;-)   Érti, aki érti…  :-D

A nap végére sikeresen teljesítette az összes résztvevő csapat a minősítő feladatokat, így kis hazánkban ez az öt, minősített búvármentő csapat lett az első, katasztrófa helyzetben bevetésre hívható erő.

Köszönjük a meghívást, a kezdeményezést, lebonyolítást a szervezőknek és a segítőiknek!                  

A minősítő szintek, még ha nem is lettek toronymagasak, első lépcsőfoknak mindenesetre tökéletesek! Kivetni valót bizonyára talál benne az árgus szemlélő, de legalább elkezdődött valami, mi pedig örülünk, hogy részesei lehettünk ennek a „történelmi” eseménynek!

MrBig 

 

Share