Tornalja, 2011-12-03 - 2011-12-03

Látogatás Tornalján

2011 decembere igen sűrűre sikeredett, minden hétvégére volt programunk, de ennek ellenére nagy örömmel fogadtuk a meghívást Tornaljára.

Természetesen úgy intéztük a dolgainkat, hogy mindenképp eljussunk erre az izgalmas merülőhelyre. Időközben Gyula és Guszti egyéb elfoglalása miatt lemondani kényszerült a kalandunkat. Tudtuk, hogy a híres tengerszem nincs túl messze, mégis busz bérlése mellett döntöttünk, elsősorban a tekintélyes mennyiségű felszerelésünk szállítása miatt.

Időközben csapatunkhoz Wolf, Ákos és Zsoldos Peti csatlakozott, így Safival öten vágtunk neki a túrának. Czakó Ádámmal reggel tíz órát beszéltünk meg, így kénytelenek voltunk igen korán reggel elindulni, hogy mindenkit időben összeszedjünk. A korai indulás ellenére utunk jó hangulatban telt, igaz a borsodi kis falvakon való áthaladás igen lehangoló volt. Ózdon is sajnos több indiánt láttunk mint az reméltük és innen az út mellett végig több apacs és irokéz hordát láttunk vonulniL Meg is állapodtunk, hogy nem lassítunk negyven alá, nehogy menetközben eltűnjön valamelyik kerekünk…..

A tóhoz, illetve a kempinghez időben érkeztünk, ahol Ádámék már vártak minket. Az előre melegített öltözőben (bázison) Ádám egy gyors eligazítást tartott, mesélt a tó kialakulásáról és ismertette a fontos tudnivalókat is. Az olajozott előkészületet megzavarta, hogy a tónál lévő kerítés kapuján lévő lakat csak nem akart kinyílni, próbálkoztunk ráolvasással, WD40-el és egyéb házi praktikákkal, de a végén nem maradt más megoldás le kellett vágni a lakatot. Összeszokott csapatként hamar elkészültünk a felszerelésünk összeállításával és közben kialakultak a merülő csoportok is. Első csoportban Wolf, Safi és én voltam, a másodikban Ákoska és Zsoltos Peti került. Az eligazításon 16-17 C° víz hőmérsékletet ígértek. A látótávolságról nem kaptunk biztató előrejelzést, ezért nem támasztottunk különösebb elvárásokat.

A rövid egyeztetés után már a vízben voltunk és megkezdtük a gyors süllyedést a kürtőben. Harmincnyolc méteres mélységig süllyedtünk az előre beépített vezetőkötél mentén. Sajnálattal konstatáltuk, hogy a látótávolság az ígéreteknek megfelelő volt, viszont a víz hőfoka a remélthez képest csak 12-13 C° voltL  Ezért a vékony alá öltözékemben a fázás határán voltam, sőt a merülés végére kifejezetten fáztam... A csapat az előre leírt sóderdomb  körül összerendeződött. (Említésre méltó a sóderdomb „geológiai” kialakulása, miszerint korábban több tucat Praga-teherautónyi sódert döntöttek bele a tóba, Csehszlovákia területét tovább növelő célzattal. Viszont amikor látták, hogy ezután sem emelkedett egy centit sem a víz szintje, abbahagyták. Szerencsére, így most tudtunk benne merülni…)

Ezután megtettük az első körünket, és megkezdtük a kürtőben való körkörös emelkedést felfelé. A kürtő kerületét 80-90 méterre becsültem. Ákos és Zsoldos Peti pont szemben kezdte meg az emelkedést és a körözést, így 5-7 percenként találkoztunk Velük. Maga a kürtő fala táblás szerkezetű, így a feláramló víz igen érdekes képződményeket alakított ki, ami kifejezetten attraktív látványt nyújtott. A merülést úgy hajtottuk végre, hogy végig deko határon úsztunk, így megspóroltuk a végén a dekozást, ami nem is volt baj hiszen a merülés végén már fáztam rendesen…  Legközelebb biztosan vastagabb ruhát veszek fel, és remélhetőleg  nem fog zavarni a váratlan hideg víz. A merülés lényegét körkörös emelkedés tette ki a kürtőben ami a látvány miatt kifejezetten  izgalmas és érdekes a szemlélődő számára. Amint a felszín közelébe értünk a beszivárgó fény még érdekesebbé tette a kialakult földtani képződményeket. Biztonsági megálló betartása után már hipp–hopp kint is voltunk a vízből.

Hamar átöltöztünk és a felszerelésünket összepakoltuk a hazainduláshoz. Az út hazafelé is a megszokott jó hangulatban telt!  Pétervásárában megálltunk Zsoldos Peti unszolására egy „gyors” forró levesre, igaz nem sokat kellett minket győzködni, mert nem volt melegünk… A levesezés jól sikerült, mert gyakorlatilag Peti végig ette az étlapot és mi se fogtuk vissza magunkat, ettünk rendesen. A vacsora közben ránk esteledett és már említésre méltó esemény nélkül telt az utunk hazáig.

Czakó Ádámék vendégszeretete és a merülőhely sajátossága igazán remek merülési élményt biztosított számunkra! Ezt az izgalmas és hosszúra nyúlt napot, jó emlékekkel zártuk.

(Én a magam részéről, amint lesz lehetőségem ismételten szívesen megyek erre a merülőhelyre!!!)

 

by Fezta 

Share

Kapcsolódó cikkek