Szlovénia, 2011-09-21 - 2011-09-24

Azért a víz az úr!

2011 október 21.-én délután ismét előállt egy busz, hogy belepakolhassunk és elindulhassunk a következő felfedező túránkra Szlovéniába.

Fetza ezúttal egy kisebb méretű tranzitot tudott elhozni. Első ránézésre egy komolyabb összeget tettem volna, hogy nem tudjuk bepakolni az 5 ember cuccát, kompresszort, palackokat stb. De aztán mégis sikerült! Bár azt gondolom egy üveg víz, nem sok, az sem fért volna még a raktérbe.

Két érdeklődő, lelkes búvár csatlakozott a csapathoz erre a túrára. Attila és Csabi. Ha nem riadnak el nagyon, gondoltuk szívesen látjuk őket ha épp olyan túrát csinálunk ahol ők is jól érzik magukat és nekünk sem kell visszavenni a terveinkből, no ez pont ilyennek nézett ki. Vidáman indultunk az útnak, a lóburgeresünknél megálltunk egy kajaszünetre, de aztán elég gyorsan a szállásra értünk.

A szokásos délelőtti készülődés, szerelés nem tartott sokáig, kicsit előkészültünk itthon is már, talán egy kör töltés maradt délelőttre. Elsődleges célunk a Jelovicska újbóli megmerülése lett volna, hogy végre derüljön ki valami biztosra! Ugyan merülni nem tudtunk benne, de már szinte biztosan tartogat számunkra valami ígéreteset, ha már ennyit várat.

Ugyanis azt történt, hogy bár próbáltunk tájékozódni a kinti időjárás alakulásáról, de a szlovén barátaink tájékoztatása alapján ugyan esett valamennyi eső, de nem volt várható, hogy nagyon belezavart volna a barlangok vízállásába. Hát nem így alakult!

Elsétáltunk a barlanghoz, hogy szemügyre vegyük az állapotokat. Leesett az állunk! Nem láttuk még ilyen aktívnak a Bilpát! A vízszintmérő alapján csak 30 centivel magasabb a víz a szokottnál, de a kis tó közepén lehetett látni ahogy a bejáraton kitóduló víz kis örvényeket alakítva int óvatosságra bennünket. Épp belemerültünk a látványba, amikor is a következő gondolatunk az volt, hogy talán a Jelovicskában valami csodát láthatunk! Szinte mindent eldobva – csak képletesen ugyanis nem volt nálunk semmi ;-) – futottunk vissza a buszhoz, hogy megnézhessük mit találunk fent?! Talán fel van telve a barlang! Legalább félig!

A lendületünk kitartott egész a bejáratig. A felfelé vezető út mellett csordogáló két patak is jóval aktívabb volt, de az azért már látszott, hogy azért nem bukott át a víz. A bentről hallatszó folyamatos zúgó hang ugyan erősebb volt, kicsit lelombozott bennünket. Bent a szokásos kép fogadott , a víz ugyan magasabb volt, de nem eléggé. A tóban mérve kb. 2 méterrel magasabb vizet találtunk. Merülésre alkalmatlan a helyzet, a víz sebessége és a rossz látás okán is, de azért újra körülnéztünk alaposan, illetve a két új segítőnknek megmutogattuk a barlangot. Safi instrukciói alapján, néhány új lámpa segítségével készültek új fotók. (a galériában a termés)

Néhány óra elteltével újra a „bázison” készülődtünk. A szlovén barátaink meghívtak bennünket egy kis borozgatásra és gesztenye sütésre estére. Innentől szívem szerint nagybetűkkel írnám, hogy ilyen kellemes meglepetést, vendégszeretetet talán még nem tapasztaltunk! Le lehet, hogy az lepett meg legjobban hogy a házigazdánk eddig elég magának valónak, távolságtartónak tűnt, de most…

Szóval, meghívott fel a lakásába, a családjához, együtt vacsoráztunk, iszogattunk beszélgettünk. Újból megcsillantak, megcsillantottak új lehetőségeket, későbbiekben remélem a beszámolóinkban találkozhattok velük! ;-) Nagyon jól éreztük magunkat, késő este értünk vissza a szállásra.

Mindannyian jól láttuk, hogy nagy dolgok nem történnek ezen a hétvégén. Reggel újból megnéztük a barlangban a vízállást. Kb 10 centit apadt, de azért még folydogált kifelé. Úgy határoztunk, hogy megnézzük bent mi a helyzet, ketten beúszunk Safival, úgyis be kell orsózni az új indulópontig. Erre azért van szükség, mert a bejárattól indított vezetőkötelet a szlovén batrátaink kivették, hogy elkerüljék a problémákat. Ugyanis néha képzetlen búvárok merülnek a tóban és a kötelet látva elindulnak befelé, mono palackkal, gyenge lámpával, vizes ruhában. Bele gondolni is rossz!

Tehát felderítettük a bejárati szakaszt, betekertük az orsót a kötelünkig. Ugyan erősebb a szokottnál az áramlás, de egyrészt kifelé hoz, másrész egyáltalán nem erős, csak a megszokotthoz képest. Úgy értékeltük egy kisebb merülést biztonságosan meg tudunk ejteni.  Visszamentünk a bejárathoz, hogy elindulhassunk együtt a csapattal de ahogy kiemelkedtünk a vízből, hiányérzetünk támadt. Attila nem volt sehol, ugyanis sikerült kiszakítania a szárazruha csizmáját és vissza ment egy tartalék ruhát felpróbálni. Néhány perc múlva megjött, de aláöltözékben. Nem lett jó rá a ruha, így hát azt mondta, így járt, talán legközelebb. Picit még tanakodtunk, de aztán csak elindultuk. Abban maradtunk, hogy délután merülök vele egyet egy kölcsönruhával.

Mi átúsztuk az első szifont, nem volt vészes, de azért érezhető volt a kifelé tartó víz ereje. Az első tóban megpihentünk. Csabin úgy éreztem neki egyenlőre ez elég volt. A szifon és a tó találkozásánál egy elég erős áramlást lehet érezni, itt rendesen kell lapátolni, néha egy kis kapaszkodással rá lehet ugyan segíteni, de így elsőre azt hiszem teljesen érthető hogy kifáradt. Alaposan körbenéztünk ameddig pihentünk, megcsodálhatta a hatalmas belső csarnokot. Ezidő alatt Safi és Fetza tovább úszott a tóban és úgy döntöttek tovább néznek egy kicsit, mi pedig szép lassan elindulunk vissza felé.

Kifelé azonban már nagyon jól éreztük magunkat, alig kellett hajtani. Egyébként sem siettünk, szép nyugodtan szinte viettüt magunkat a vízzel. A tóba visszaérve, már Csabi is megnyugodva, vigyorogva emelkedett ki a vízből.

Bent a szálláson megvártuk Safiékat. Ebéd meg egy kis pihenés után Attilával készülődtünk a merüléshez. Befelé menet szépen lassan alaposan körülnézve úsztuk át az első szifont de Attilának ez is gyors volt. Azt mondta, szívesen elmolyolna az első szifonban ameddig a levegője kitart. Abban maradtunk, azért tartjuk magunkat a megbeszélt tervhez és útvonalhoz, hogy lásson valamit a barlangból. Beljebb azért az látható volt, hogy nem csak az a 30cm szintemelkedés van, hanem fel van torlódva a víz, egyes részeken akár egy méterrel is magasabb mint szokott. Szépen átúsztuk a két tavat, majd a második szifonon is átmentünk. Megmutattam amit így lehetett, hogy legyen fogalma a barlang szerkezetéről, irányairól, kapcsolatairól aztán szépen lassan elindult a mozizás kifelé.

Az első szifonban a bal oldali kerülő járaton jöttünk ki, mert meg akartam nézni egy elágazó járatot. A kijárat előtt nem sokkal egy elágazó, felfelé induló járat amely egy 50-60 m2-es levegős teremben végződik. Úgy néz ki kimászási lehetőség is van, illetve egy elég nagy repedés indult az egyik irányba amit szintén érdemes lesz megvizsgálni. Legközelebb ez is cél lesz.

Mindketten nagyon élveztük a merülést, Attilának nagyon tetszett a barlang én pedig élveztem a nyugis nézegetős csordogálást.

Este jól kibeszéltük a történteket, terveket szőttünk a jövőre nézve aztán aludni tértünk.

Reggel gyors pakolás és indulás haza. A Bilpa pedig búcsúzóul még megmutatta ki az úr. Ahogy megálltunk, hogy elköszönjünk tőle ugyanazt a békés nyugodt arcát mutatta, mintha az elmúlt néhány napban nem is ontott volna magából több millió köbméter vizet!  A vízszint a szokásos.

 

MrBig

Share