Szlovénia, 2011-05-05 - 2011-05-09

Május elején ismét Szlovéniában jártunk

és új taggal bővült kis csapatunk!

Hosszabb szünet után  már nagyon vártuk, hogy jó időben újfent merülhessünk a megszokott hideg vizekben. Sajnos túráinkat a vizek állapotához kell igazítani és az áradások főleg tavasszal keresztbe húzhatják terveinket. A Doblicei forrásbarlangba most nem volt lehetőségünk ellátogatni, mert a Szlovén barátaink nem értek rá, így nem tudtak elkísérni bennünket. Ezért most a mély merülés helyett más terveket szőttünk. Elsődlegesen Jelovicka barlangba legutóbb behúzott kötelet szerettük volna továbbvinni és a mindig elmaradó térképezési feladatokat gondoltuk folytatni. 

Az előzetes kilátások ellenére ismételten éjfél után érkeztünk, igen elcsigázottan. Nyerhettünk volna egy fél órát, de természetesen kérdés sem merült fel, hogy az autópályán megálljunk-e a „lóburger” árusnál. Szerintem hagyományt teremtettünk, és nem lesz olyan Szlovéniai túránk vagy kirándulásunk amikor is kihagynánk ezt a gasztronómiai élményt

Pénteken reggel átbeszéltük az előre eltervezett  feladatokat és úgy döntöttünk, mivel a Jelovicka barlanghoz való feljutás elég időjárásfüggő, ezért ezen a remek napsütötte pénteken megpróbálkozunk itt merülni. Tehát nekiálltunk a búvárfelszerelésünket  felhordani a barlanghoz. Az erdei ösvényen  többet fordultunk, mivel az emelkedő nem nagy,  de kivesz belőlünk rendesen.  Amint a felszerelésünk feljutott, pihenésképp elkezdtük a barlang száraz részét felmérni és térképezni. A csapatban elosztottuk a feladatokat és a térképezés óramű pontossággal és viszonylag gyorsan haladt. Ezután következett a várva várt merülés. Nagy reményekkel két csapatban indultunk neki a víznek. Az első csapatban Gyula és én, kis szünettel később Guszty és Feri. Sajnos idejekorán találkozott a két csapat, mert a már korábban behúzott kötelünket széttépte az áradás és a javarészét kihozta a víz. A szelvényben 2-3 szakadt kötél futott párhuzamosan. Rövid helyzetértékelés után úgy döntöttem ne keverjük magunkat értelmetlen veszélybe. Legközelebb felkészülünk erre a problémára új kötelet húzunk be, amit a merülés végén kiveszünk és ha az első szifonon átjutunk akkor döntünk arról hogy lehet fix kötelet behúzni úgy, hogy aránylag árvízbiztos legyen.  Ez a nap összességében igen fárasztó lett! Nem  nagyon kellett a vacsorát kínálgatni, befaltuk a kaját mint a farkasok. Az estét a másnapi tervezgetéssel  remek hangulatban töltöttük

Szombat reggel amint összekaptuk magunkat, indultunk a Bilpa barlang felmérésének és térképezésének. A már előző este kiosztott feladatokat gyorsan átbeszéltük még egyszer, és már úsztunk befelé.  Csodálkozva tapasztaltuk, hogy a helyi búvárok, a megbeszélésünkkel szemben nemcsak az első lekötési pontig, hanem jóval tovább kivágták az induló kötelünket. Gustyi behúzott egy jumpot,  Feri és Gyula a mérőszalaggal a lekötési pontok távolságát mérte, én pedig irányszöget mértem és az adatokat rögzítettem. Amint a szifonokba jutottunk, a felszerelésünket lerakva nekiálltunk a „száraz” részek mérésének. A barlang szelvényét rajzoltam meg egy nagy írótáblára és rögzítettem minden mérési eredményt is. (Amiből már itthon egy jól sikerült térképet készítettem.) Természetesen a mérések mellett a kötéljavításra is maradt időnk és energiánk. A barlang egy pontján időről időre elszakad a beépített kötelünk, ezért most a kötelet elhúzva kis kerülővel kötöttük meg, így reméljük, hogy a kötélszakadást sikerült megoldanunk. A félig vízben állva és a  mérések miatt nem nagyon mozogva igen kihűltünk. Mivel levegőnk alig fogyott szinte teli palackkal indultunk el kifelé, tehát időnk és levegőnk is volt elég, ezért Ferivel búcsúzóul még az egyes szifonban lenéztünk a „kútba”. Gondoltam szétnézünk lent egy kicsit, rendszerint az első szifon mélyrésze felett mindig csak átrepülünk. Mivel a „kút”eddig ismert mélysége 33 méter ha a hátsó részeket kutatjuk befelé menet nem húzzuk itt az időt, kifelé pedig már elcsigázottan nem szoktunk még egy ilyen merülést bevállalni a maradék levegővel. A merülés végén kifelé menet már azon járt az eszünk, hogy milyen lesz a térkép amin egész nap dolgoztunk. Este átnéztünk minden mért értéket, összevetettük a rögzített adatokat és már el is készült az első poligon. A csapatot felvillanyozta a gyors eredmény és jó sokáig elemeztük a nap eseményeit.

Vacsi után egy kis bulit csaptunk, ahol az új csapattagot Ferit beavattuk. Feri már több mint egy éve rendszeresen jár velünk a túráinkra és aktív szerepet vállal, ezért elérkezettnek láttuk az időt, hogy csapattag legyen. A beavató ünnepség az elvárt módon hiba nélkül sikeredett, amiről igen vicces képek is készültek, kizárólag belső használatra J

Vasárnap az előző esti buli miatt nem tudtunk túl korán kelni, nem is maradt más a túránkból csak a bepakolás és a hazaút.

Összességében a Jelovickai kis csalódásunk ellenére egy sikeres és jó hangulatú túrán vagyunk túl, soha rosszabb túrát!

Feri üdv a csapatban….

 

Safi

Share

Kapcsolódó cikkek