Szlovénia, 2011-06-16 - 2011-06-19

Nagy remények: irány a mélység!

A nyár beköszöntével eljött az idő, hogy ismét meglátogassuk Szlovéniában Doblice falucska forrásbarlangját.

Ez a barlang a folyócska forrása és egyben különösen védett hely, mert itt vízkivétel folyik, és innen látják el ivóvízzel a falut és a környéket is. Tehát mindenképpen engedély szükséges, hogy itt merülhessünk! Ezért előzetesen Martinnal egyeztettünk és úgy néz ki az engedélyünk megvan, sőt  lesz lehetőségünk egy további új barlangban is merülni, tehát ismételten nagy reményekkel csaptunk bele a túra szervezésébe és izgalmas hétvége előtt állunk

A már megszokott busz helyett az egyik ismerőstől sikerült szerezni egy régi „mentős” Mercit, ami kora ellenére igen keményen helytállt. A kocsiba a kompresszor, a hélium és két nagy oxigén palack mellé, öt dupla készülék és kb. harminc stage palack került, amire jött még a búvárfelszerelés, ruhák, kaja, stb…, ennek a busznak ez a teher meg se kottyant,  rezzenéstelenül tette a dolgát és már repített is minket szlovéniai úti célunk felé. Amint átértünk a határon,  mindenkinek megindult a nyáltermelése és várva vártuk, hogy mikor érkezünk meg a „lóburgereshez”. Nem csalódtunk itt a minőség nem ingadozik, és hipp-hopp befaltuk a „lóburgereket”. Már a megszokott módon éjszaka érkeztünk meg a szállásra és szinte azonnal beestünk az ágyba.

Péntek reggel kipihenten keltünk és mivel csak délután volt találkozónk Martinnal, elegendő  idő állt rendelkezésünkre a töltésre, a felszerelés összerakására, a tervezgetésre és a főzőcskére is. Miután mindennel elkészültünk, Martinnal a megbeszéltek szerint Crnomeljben találkoztunk. Innen a közeli  festői szépségű kis falu, Butoraj felé vettük az irányt. Gyakorlatilag a csapat minden tagja felháborodással konstatálta, hogy úgy néz ki Szlovéniába nem jutott a kisebbségből, mert a házak kerítés nélkül állnak, gyönyörű kertekkel körülvéve, mint egy ékszerdobozban, és tisztán látszik, hogy még hírből sem ismerik a megélhetési bűnözést….Irigylésre méltó állapot! A gyönyörködés után, rövidesen egy kis magánútra tértünk és már meg is érkeztünk egy vízimalom udvarába. Ismerkedtünk a környezettel, felmentünk a merülésünk helyére és kisorsoltuk a csapatokat. Úgy terveztük, hogy Guszti és Martin „DIR”-es fűrésszel felszerelkezve kivágja a barlang bejáratába csúszott fát, Gyulával mi ketten indulnánk elsőnek és minket követ Safi és Ati. Martin rövid eligazítást tartott és elmondta, hogy mire számíthatunk. Véleménye szerint a bejárat előtti rész 6-9 méteren nem alkalmas dekózásra. Mi magunkban azt gondoltuk, hogy majd megnézzük és kitalálunk valamit. Nos... nem volt mit kitaláljunk, mert a látás tényleg zéró, és nem hogy a komputer adatait, de még a nyomásmérő értekeinek leolvasása is esélytelen feladat. A bejárat felé vezető kötélen több „nehezítés” is található, elsőnek a fent említett fa, aminek ági között vezet a kötél, utána 2-3 kilós és 7-8 kilós kövek alkotnak kötélcsapdát. Itt a kövek félredobása után gondoltam úgy, hogy nincs értelme tovább kockáztatni, ha akár csak egy kis banális probléma adódna kész a komoly baj, ezért jobbnak láttam visszafordulni. Utólagosan láttam, a műszereimen, hogy 21 méteren fordultam vissza. Nekem a felfelé vezető út egy örökkévalóságnak tűnt, pedig csak néhány méter volt az egész… Ezután a csapat átalakult, Guszti az újralégzőjével célba vette a vízimalmot. Ati és Gyula újfent megpróbálkozott bejutni a barlangba, Safi és én pedig a felszínen vártuk a felfedezőcsapatot. Atiék elmondása szerint a visszafordulásunk helyétől kb. másfél méterre kitisztul a víz és normális látótávolságban lehet beúszni a viszonylag egyszerű struktúrájú járatba. A barlang enyhén balra fordul és egyenletesen tart lefelé. Gyula és Ati 40 méteren deco határon fordult. Tehát a merülésünk sikerrel járt és legközelebb már felkészültebben indulhatunk ennek az igen érdekes merülőhelynek. A visszavezető út előtt gyakorlatilag vita alakult, hogy ki vezesse újdonsült túratársunkat a „mentős” Mercit. A lehetőséget Guszti nyerte el, tehát ő repített minket a szálásunkra. Az estét a holnapi napra való felkészüléssel, tervezgetéssel és gázkeveréssel töltöttünk.

Szombaton reggel korán keltünk és folytattuk az este félbehagyott felkészülést. Sajnos konstatálnunk kellett, hogy a hélium időközben elfogyott, így az előre eltervezettnél kevesebb gáz áll a rendelkezésünkre. Nem maradt más választásunk, a terven módosítani kellett. Az ismételten átgondolt terv szerint Doblico forrásbarlangban Ati, Gyula és Guszti tervezett 120 méteres mélymerülést, Safi és én 80 méteres merülést hajtunk végre. A terv módosítása miatt Martinnal a találkozónkat elhalasztottuk félórával. Szerencsére most a busszal egészen a kis tavacska partjáig le tudtunk gurulni, így nem kellett a mezőn keresztül lehordanunk a jelentős mennyiségű felszerelésünket. Összecsiszolt csapatként viszonylag gyorsan vízbekerültünk, és megkezdtük a várva várt merülésünket. Az EAN 80 dekó gázokat 9 méteren, az EAN 50 gázokat 24 méteren, a terveink szerint letettük és nekiindultunk a mélységnek. A látótávolság a legutóbbi merülésünkhöz képest katasztrofális volt, de szerintem ez a körülmény még éppen megfelelőnek mondható, ezért a merülést e miatt nem szakítottuk meg. A süllyedésünk közben kb. 70 méteren szembe találkoztunk az első csapattal, akik e szerint nem tudták a terveik szerinti 120 méteres merülést végrehajtani.

Mi 79 méteren fordultunk és megkezdtük az emelkedést. 75 méteren beakadt a vezetőkötélbe a nyomásmérőm, ezért kb. fél percre kénytelen voltam megállni és kiakasztani magam. Ezután a terveinknek megfelelően felemelkedtünk és megkezdtük a dekózást. 6 méteren beért minket az egyes csapat. A mi merülésünk és a dekózásunk problémamentesen befejeződött, kijöttünk a vízből és elpakoltuk a felszerelésünket, mire a másik csapat is kiért a vízből. Utólag megtudtuk, hogy a mélymerülő csapat fél sikerrel járt, mert a rossz látótávolság és a kicsit magasabb gázfogyasztás miatt, megszakították a merülésüket a még biztonságos határon belül és ideje korán megkezdték a felemelkedést.Gyula a merülés után vállfájdalomra panaszkodott és ezért haladéktalanul megkezdte a felszíni oxigénterápiát. Gyors bepakolás után elindultunk haza és átbeszéltük a merüléseinket. Sajnos a szálásunkon kiderült, hogy Gyula nem lett jobban, sőt talán vissza is esett az állapota, de erről Ő majd a későbbiekben részletesen beszámol. Este még azt terveztük, hogy vasárnap kora reggel Bilpa egyes szifonjában lévő „kutat” részletesebben megnézzük. Az éjszaka viszont elért minket egy hidegfront és reggelre vihara, kiadós esőre ébredtünk, ezért le kellet mondanunk a vasárnapi merülést, de nincs nagy baj a barlang megvár minket…. 

 

Fetza

Share