Kis-kőháti zsomboly, 2011-07-17 - 2011-07-17

Kis-kőháti zsombolyban jártunk

Július 17.-én reggel a Kis-kőháti zsombolyba indultunk barlangászni!

Wolfiék hívtak meg bennünket, egy igazi köteles barlangba egy kicsit körülnézni, ereszkedni, mászni.

 

A barlang a bükkben található, ez az ország legmagasabb pontján lévő zsombolya. Mélysége 117m, csak kötéltechnikával járható be. Meghívóinknak szíve csücske ez a barlang, régi kedves emlékek fűződnek hozzá. Ezentúl mi is kellemesen gondolunk majd erre a szép, de embert próbáló feladatra.

A barlangot az 1920-as években fedezték fel, de ekkor még csak az első szakaszát ismerhették meg. Később a 40-es évek közepén, a már ismert, 40m mélyen lévő kürtő alján egy oldalág kiásásával jutottak be egy impozáns csarnokba. A terem kb. 50x30 méter, magassága 10m körül. Nagyon szép képződmények találhatóak benne, cseppkő oszlopok, zászlók, függő és álló cseppkövek egyaránt. Télen pedig a környék denevéreinek nyújt menedéket. Ezért ősztől – tavaszig nem is látogatható.

Tehát a felfedezett csarnok egyik hasadékából pedig lejutottak a barlang aljába, ami 100-110 méteren található, innen még egy két kisebb kürtő nyílik lefelé, egy kis extra mászás, hogy elérhessük a teljes 117m-es végpontot.

A hegytető alatt lévő parkolóban találkoztunk a csapat másik felével, Wolfi, Tamás, Speedy, Szabolcs. Mi pedig Safi, Ákos, és jómagam. Hátunkra véve a motyót, bő egy óra sétával feljutottunk a barlang szájához, 920m körüli magasságba. Kicuccoltunk, haraptunk egy keveset a felhozott szendvicsekből, majd Tomi megkezdte a beszerelést. Ahogy készült a kötélpálya, lassan egyesével elkezdtük a beszállást a barlangba. Minden kötélszakaszon egy ember tartózkodhat, ezért kicsit lassan de biztosan mindenkit elnyelt a fekete, ásító üreg.

Az első szakaszt viszonylag mindenki hamar leküzdötte, 3 átszerelés volt benne mindösszesen, és csak ereszkedésben kellett szerelni, ez a könnyebb feladat. Egy nagy kupac levélre, törmelékre és denevér ürülékre, guanóra érkeztünk a kürtő aljában, innen óvatosan lesétáltunk a kiásott átjáróhoz, amin átkúszva, mászva jutottunk be a hatalmas terembe. Utolsónak másztam, utolsónak léptem be a terembe. A többiek már szétszóródtak, itt-ott nézelődtek így én a csarnok több pontját is megvilágítva láthattam és gyönyörködhettem az impozáns méretében. Igazán szép látvány volt!

Ezután megkezdték a második szakasz beszerelését, addig mi még egyszer körbenézhettünk, majd szintén egyesével, megvárva amíg az előttünk induló élért a következő nittig, megkezdtük az ereszkedést a második szakaszban. Itt már akadt egy kis technikai kihívás! Volt egy majd két elhúzás, amin kicsit lassabban jutott át a csapat. Ezért én például néhány percet lógtam bekötve, sötétben, ameddig elindulhattam a következő tagra. Ameddig ott lógtam, egy denevér alaposan körberepült, mivel nem mozogtam, lámpám sem égett, nem igen tudta mit keres egy ekkora állat az útjában. Aztán lassan szabad lett a pálya, és folytathattam az ereszkedést a kürtő aljába. A második kürtő alsó szakaszában gyönyörű cseppkövek mellett ereszkedtünk le, cseppkőlefolyások, cseppkővel borított falak mentén jutottunk egyre mélyebbre. Ekkor még nem is gondoltuk, hogy percekig fogjuk nézni ezeket a gyönyörű képződményeket.

A kürtő aljába érve, körbenéztünk, körbevilágítottunk és gyönyörködtünk a látványban, amit viszonylag kevesen láthatnak. Igyekeztünk minél jobban beégetni a hardverbe, de a biztonság kedvéért Safi azért készített pár fotót is. Akinek volt kedve lenézett még egy-két hasadékba ezek már csak néhány méter mélyek voltak, aki pedig úgy gondolta eleget látott, elindult felfelé. Wolfi kezdte meg a sort, majd Safi indult el felfelé. Ameddig vártam rájuk, én is leereszkedtem az egyik hasadékba, és megnéztem egy kis cseppköves termet. Igen szép volt, megérte az a néhány méter.

Ezután én is megkezdtem a mászást felfelé. Másztunk már jó párszor, ezt a távot is teljesítettük már többször, több helyen, de így egyben 60m kötélen felmenni egy kicsit más. Már vagy percek óta toltam húztam a gépeket a kötélen, de amikor lenéztem úgy tűnt egy jókora lépéssel ugyanott lennék, mint ahonnan elindultam. Felnéztem és még előttem állt közel két 10 emeletes panelháznyi kürtő. Itt bizony mászni kell, és nem is lesz könnyű menet. A lefelé megcsodált cseppkőképződményeket még elnézegethettem egy ideig ahogy lassan jutok majd egyre feljebb. Az első tag volt a leghosszabb, két elhúzás volt benne és csak kukackodni kell a kötélen felfelé, az elhúzásoknál csak át kell akasztani a karabinereket. Nem gondoltam mennyire fogom várni az első átszerelést az első nitten, hogy legalább tartsak valahol. Aztán jöttek a rövidebb szakaszok az átszerelésekkel, de ettől sem lett sokkal jobb, viszont haladósabbnak tűnt. Három átszerelés és már fent is voltam, túl az első 60 méteren! Nem mondom, hogy rossz volt végre kimászni a kürtőből és kicsit sétálni a szilárd talajon. Még egyszer körbevilágítottam a hatalmas csarnokon, elbúcsúztam a cseppkövektől és átmásztam a szűkületen a következő mászáshoz. A kötél még nem volt üres, jól esett a pár perc pihenő, mielőtt nekiállok a kivezető szakasznak. Safi lekiabált, hogy szabad a kötél, lehet beszerelni és mászni egy újabb 40m-es tagot 3-4 átszereléssel. Lentről úgy nézett ki, hogy ezt már megeszem, talán ki sem melegszem mire felérek. Fel is kiabáltam Safinak, hogy ez már gyerekjáték lesz, bonthatja a szendvicset. Persze lehiggasztott, hogy csak álljak neki, majd megkérdez egy fél óra múlva is, amikor alig leszek túl a felén. Hát majdnem így lett, ugyan haladtam szépen, de a szendvicset lehet, hogy elhordták volna a hangyák mire felérek. A végén elég fáradtan az átszerelések sem nyújtottak felüdülést, szinte képtelen voltam felhúzni magam az utolsó nittnél, hogy beakasszam a kantárt. Azért kis szenvedés után csak sikerült, sokat dobott az is rajtam, hogy ezt már nappali fényben csinálhattam, a nap melegen sütött, igen jól esett, bár fázni azt hiszem épp nem fáztam! Azért mégiscsak kimelegedtem mire felértem.

Fent lekerültek a koszos, sáros, átizzadt overallok, beülők, kötelek, bagek, karabinerek, sisak és jólesően terültem el a napfényben. Ezt is megcsináltuk! Ezt is megnézhettük, fárasztó, de gyönyörű túra, igazán kellemes kihívás és jó teljesítmény volt így vasárnapra!

Köszönjük a meghívást, egy élmény volt!

 

MrBig

Share