Bilpa, 2011-02-03 - 2011-02-07

Nem adja könnyen magát…

Utolsó túránk óta bizony eltelt egy kis idő, de tudtuk mi a cél. A cél nem más, mint elsődleges projektünk a Bilpa barlang 4. szifonjának átúszása, amit a cím is sejteti sajnos nem sikerült véghez vinnünk, de ne szaladjunk ennyire előre.

 

A csütörtök délutáni 3 órás indulás volt megcélozva, amit minden további akadály nélkül teljesíteni is tudtunk. A felszerelések bepakolva. A jelenlegi expedicióhoz mérten egy 9 személyes kisbusz, valamint egy utánfutó szolgált arra, hogy célunkat probléma nélkül megközelítsük. A felszerelés mennyiségéről had ejtsek néhány szót, 7 db dupla 12 literes palack valamint a 4. szifont meghódító búvárok számára fejenként 5 stage palack, a segítő búvárok számára plusz 2-3 stage palack. Ha mindezt összeadjuk akkor a palackok száma megközelítette az ötvenet. Ezen kívül egy 50 literes oxigén palack, valamint egy ugyanekkora hélium palack is, melyről későbbiekben szót ejtek, mire is kellett nekünk :). Valamint vittük a kompresszort, 2 scootert, 2 nagy vízhatlan konténert, több kisebb vízhatlan konténert, és mindenki a saját maga kis felszerelését, szárazruhák, reduktorok, és sorolhatnám még tovább. Az utánfutó valamint a kisbusz raktere így teljes kihasználtságban pompázott. Mint említettem délután 3-kor sikerült elindulnunk Diósdról. A felszerelésen kívül, a kisbusz tartalmazott még 7 mindenre elszánt barlangi búvárt, akinek egy célja volt a barlang meghódítása, a természet valamilyen szintű legyőzése, a járt utat lecserélni a járatlanra. A hét búvár, a már jól megszokott csapat volt, Ati, Ákos, Feri, Gyula, Safi, Szilárd, valamint jómagam. 

Az utazás hosszú óráit, jókedvben tettük meg, melyről az általunk bekészített "felevíz" gondoskodott. Menet közben többször is megálltunk, de említésre méltó, az egyik szlovéniai autópálya mellett levő kisbüfé. A büfé kínálata széles volt, de mi egy olyan burgert választottunk ki, amiben plejskavica volt, a neve Horse Burger. Mint utólag kiderült ez valóban lóhúsból készült :).

Este, éjszaka 11 körül érkeztünk meg a szállásra, ahol még néhány pohár felevíz, valamint jófajta borok társaságában megbeszéltük a teendőket, majd nyugovóra tértünk.

A pénteki napon szikrázó napsütésre ébredtünk, a felszerelések összeszerelése, valamint üres palackjaink megtöltése közben a februári nap melengette hátunkat, mely mindenkit jókedvre derített. A mai napi feladatunk a 3.-4. szifon átúszásához szükséges palackok bekészítése a 3. szifon előtti tóba.

A merülőpárok a következő képen alakultak: Safi és jómagam a két scooter társaságában bemegyünk az öltözőig a palackokkal, közben megpróbálunk videózni. Utánunk érkezik Ati, Feri és Gyula, majd azt követően Ákos és Szilárd zárja a merülő csapatok sorát.

Az öltözőig mindenki, problémamentesen bejutott és megkezdtük a palackok áthordását a 3. szifon elé. Miután ezzel végeztünk, levesek, kávék társaságában múlattuk az időt. A vége felé Gyula valamiért felállt a sziklán, és egyensúlyát elvesztve a vízbe csobbant, pechére a szárazruha cipzárja nem volt behúzva. Igencsak kellemes tud lenni, amikor az ember ruhájába befolyik a víz :). Gyors helyzetértékelés után Gyula és Feri beöltöztek, és soványmalac vágtában megindultak scooterrel kifelé a barlangból mielőtt szétfagyna Gyula teljesen. Ezután mi következtünk Safival, hogy kimenjünk, harmadik csapatként Ati, Ákos, és Szilárd maradt. Kifelé menet megbeszéltük, hogy Gyuláék a scootereket a kijárati zónában hagyják, és visszajönnek a kocsival a barlang elé. Safival problémamentesen kiértünk, de Feri még ekkor nem érkezett meg a kocsival. Egymásra néztünk, beakasztottuk a scootereket, és kezdődhet a móka. Irány vissza a barlangba, és mentünk jó pár kört a scooterrel, ameddig Feri nem ér ide. Miután megjött kipakoltunk, visszamentünk a szállásra.

Az esti program a következő volt, az előrre jól megbeszélt chilli elkészítése, valamint, helyi barátunk Martin fogadtatása a szálláson. Mind a kettőt sikerült véghezvinnünk. Martin vázolta a vasárnapi merülésünk tervét, amely számunkra eddig nem ismert forrásbarlang merülése a szállástól nagyjából 25 km-re. Az este ezután, beszélgetéssel telt, valamint a másnapi merülésre való felkészüléssel.

Reggel mindenki sikeresen felébredt, elkezdtük a készülődést, az előző nap kiürült palackok töltését. Közben befutott Martin is, Ő az egyik helyi barátjával együtt merülnek egyet az első szifonban. Nekünk a tervünk az volt, hogy Safi és Ati scooterrel, átmennek a 3. szifonon, valamint nekiindulnak a 4. szifon ismeretlen részeinek. Őket követjük mi, Feri, Gyula és én. Ákos és Szilárd a 3. szifonban néznek szét. Ember tervez isten végez, mint ahogy tartja bölcs mondás. Ákos és Szilárd megérkezett az öltözőbe, ekkor mondták, hogy Ákos ruháján van egy kis lyuk így az beázik. Ilyen feltételek mellett nem indulnak neki a 3. szifonnak. Bölcs döntés! Inkább a Csepel és Margit sziget közötti szurdokban próbálnak lépéseket kialakítani, mely a felszerelés transzoprtálásának biztonságát növelik, és megvárnak minket. Mi öten maradtunk az eredeti tervnél. Safi és Ati nekiindult. Az követően Feri, Gyula és én. Minden probléma nélkül átértünk a 4. szifon előtti tavakba, ahol látjuk, hogy Atiék nem indultak el. Közelebb érve, a helyzetet vázolták. Safi a 3. szifonban kapott egy erős narkózist vagy valami hasonló rosszullét fogta el, és a feje is fáj. A bajt megelőzendően, adtunk neki nem kevés oxigént, átvariáltuk a csapatokat. Ati, Gyula valamint én indultunk neki a 4. szifonnak, Safi és Feri maradt pihenni. A negyik! Ez az amiért jöttünk legyőzni a bestiát, átjutni a túloldalra, ott ahol még ember nem járt. A merülést, megkezdtük, majd rögtön az elején kötéljavítással kezdődött a történet, mert az áradás eléggé megviselte a korábban bent hagyott kötelünket. A 40 méteres ponttól váltottunk trimixre, majd haladtunk az általunk ismert 50 méter mélyen lévő végpont felé, ahol egy hasadék emelkedik felfelé. Nekiveselkedtünk a hasadéknak. A hasadék méretéről legyen szólva szélesnek széles ameddig a szem ellát, de viszont pont annyira keskeny, hogy dupla hátkészülékkel függőleges helyzetben a búvár átférjen. A körülményeket az sem javítja, hogy a fal rettentően üledékes. Volt olyan pont, ahol másodikként már nem láttam semmit, jóformán csak a kötelet. 15 méter mélységig, magasságig sikerült emelkednünk, itt már annyira üledékes volt a hasadék, a dekónk is 25 perc környékén járt, hogy a megfordulást választottuk, és a felszínre emelkedést valamint a bestia meghódítását elnapoltuk :). Lefelé menet a hasadékban észrevettük, hogy sokat javult a kevés idő alatt a látótávolság, tehát a hasadék aktív! De viszont leérve az 50 méteres pontra, valamint a 4 szifonból történő emelkedés során nem érzékeltünk látótávolság csökkenést, tehát nem erre távozik a víz! Érdekes, lesz itt még mit keresnünk...

A dekónkat letöltve abban maradtunk, hogy kicsit pihenünk mielőtt nekiindulunk a 3. szifonon átvezető útnak a barlang kijárata felé. A terv a következő volt, Gyula és én scooterrel, minnél több üres palackkal vissza vágtázunk a 3. szifon elejébe. Atiék, meg óvatosan átússzák a 3. szifont. Miután kiértünk, lepakoltuk a palackokat scoterektet, és Gyulával úgy döntöttünk, hogy átvisszük a hátkészüléket az öltözőbe.

Közben Szilárd és Ákos, unalmukban elkezdték kihordani az általunk hozott üres palackakokat. Mely hatalmas segítség volt számunkra. Ezúton is köszönjük! Safi még mindig nem volt a legjobban, ezért az oxigént továbra is pumpáltuk bele, valamint bedobott pár kávét. Mire végeztünk a pakolással, teljesen jól lett, valószínűleg a kávé hatására rendbejött a vérnyomása. Biztos ami biztos, úgy döntöttünk Ő kifelé kevés cuccal fog jönni. Mi indultunk először Gyulával, két scooter társaságában, valamint, hogy könyítsük a csapat kijutását minél több palackkal megindulunk kifelé. Rajtam volt a hátamon az újralégző, 2 db 12 literes palackkal, 3 db 80 cuftos stage, egy nagy ételhordó konténer, valamint 4 db 40 cuftos stage és a scooter. Gyula hasonlóan nézett ki, csak neki a második szifon aljában lemerült a scootere, így azzal úszott utánam a szifon végéig, majd az én általam szállított felszerelések bővültek egy lemerült scooterrel is. Minden probléma nélkül kiértünk, cucc ledob, irány vissza a szállásra, amíg a többiek kiérkeznek addig mi levetkőzünk és visszajövünk a kocsival. 

A kipakolás bepakolás simán ment, majd a szállásunkon nekiestünk a kajának, mindenki evett amit ért, elvégre több mint 12 órát voltunk bent a barlangban.

Az evés után senkit sem kellett altatni az biztos, de tudtuk másnap nagy merülés vár ránk. 

 

Reggel ébredés majd gyorsan elkezdtük a palackok töltését gázok keverését. A mai napra, most már elárulhatom hogy Doblice melletti forrásbarlang merülése volt a terv. A barlang lezárt területen van, csakis engedéllyel szabad merülni benne. Hála a jó szlovén baráti viszonyunknak ezt az engedélyt kis utánjárás után megkaptuk. A barlang aktuális végpontja 121 méter mélyen van. Mi ezt az első merülés alatt nem akartuk megmerülni, két tervünk volt, 80 és 100 méter mélységre. A csapat Ati, Gyula és Én. A többiek a felsőbb régióban néznek körül. 

A forrás egy gyönyörű kristálytiszta vízű tóból indul 11 méter mélyen, majd 24 méter és 83 méter mélyen van egy szűkület, ezen kívül könnyen járható, úszható a barlang. 

Megérkezésünkkor több szlovén barlangi búvár barátunk várt ott már ránk, Martinnal egyetemben, a beszélgetés rögötön román piac jelegűbe csapott át mikor Ati elkezdte árulni, az általuk készített szárazruhákat. A legjobb mondás: "De Gyula mond meg neki, hogy ez a rigli ki lesz cserélve, már megvan rendelve olaszból" és hasonlók keltették a piaci hangulatot! :)

A merülésre visszatérve, a mélymerülő csapat volt az első, minket Martin lekísér 50 méterig, ahol bevárja a többieket. A barlang gyönyörű, tiszta vízzel fogadott minket, de a behúzgált kötelek csapnivalóak voltak, olyannyira, hogy Szilárdék inkább meg se próbáltak rajtuk bejönni. Nem hiába megbeszéltük, legközelebb jövünk normális kötelezéssel kezdjük a merülést. A száz méterre történt ereszkedésünk rendben zajlott, majd az elért fenékmélységen gyors körbenézés pacsizás után irány felfelé. A felszín felé vezető hosszú dekompressziós megállókkal tarkított út mindaddig eseménytelenül zajlott, amíg meg nem érkeztünk a 6 méteres dekóponthoz és az elvileg ott hagyott palackokhoz. Csakhogy, mint említettem a kötél annyira rossz, és a látótávolság sem volt már a legjobb, hogy Gyula és Ati nem találta oxigén palackjukat. Gyors keresés kötéllel, majd pár percen belül meglettek a palackok így rendben lezajlott ez a merülés is.

Ezután a szokásos pakolászás, haza mentel étkezés következett. A csapat annyira fáradt volt már, hogy a túrát záró italozás jóformán elmaradt. Helyette mindeneki inkább az ágyat választotta.

Másnap reggel már csak a holmijaink összepakolása várt minket, valamint a hazafelé vezető út. Ami, mint mindig most sem volt eseménytelen. A szlovén határt elhagyva, a kocsi bal hátsó futóműve felől érdekes hangok kezdtek jönni. Szerencsére megálltunk egy parkolóban, majd rövid helyzetértékelés után meglett a hibaforrás. A Bal hátsó gumi, a felni pereménél 1 cm szélesen el volt repedve, valamint 3 kerékcsavar kilazult. Hála a magasságosnak, nem kaptunk durrdefektet, mert az utánfutóval, rengeteg palackkal akár kisebb katasztrófával is végződhetett volna. Gyors kerékcsere után irány tovább Diósd felé, ahova sikeresen megékeztünk.

Mindent összefoglalva, a 4. szifon nem adja magát, de kis csapatunk elszánt, valamint az új barlangba is visszatérünk még abban biztosak lehetünk. Mindezek ellenére elmondhatom, hogy egy kellemes kis eredményekben, de mégiscsak eredményekben gazdag túrát sikerült végre hajtanunk.

Gustyi

Share