Rákóczi-barlang, 2009-02-20 - 2009-02-22


A történet ott kezdodött amikor Mogya volt olyan kedves, és megemlítette létezésünket az „Amphorásoknak”, akik egy csütörtöki napon lehívtak a klubnapjukra, hogy megismerjenek bennünket személyesen illetve beszéljünk az o kutatásaikról, lehetoségekrol!

Ezen a beszélgetésen vetodött fel eloször, hogy tulajdonképpen volna lehetoség segíteni nekik, merülni velük a Rákóczi barlangban. Sokat beszélgettünk a jelenlegi állapotokról, miszerint jelenleg is azon dolgozik a csapat, hogy a térképeket pontosítsák! Új összefüggéseket találtak a járatok között, és ezeket fel kell mérni, feljegyzéseket, rajzokat, méréseket kell készíteni a keresztszelvényekrol, hogy egy bovebb, pontosabb térkép készüljön!
Beszélgettünk az eddigi merüléseinkrol, terveinkrol, és arról, hogy igen szívesen segítenénk a kutatásban, mérésben, térképezésben, vagy bármiben, mivel nekünk ilyen irányú gyakorlatunk nem sok van, tanulásnak is nagyszeru lenne!
A végeredmény azt mutatja, hogy jól fogadták kis csapatunkat, nyitottan álltak a kérdéshez, átbeszéltük a feltételeket, elvárásaikat, hogy miként képzelik ok a segítséget, milyen lehetoséget tudnak nyújtani a társaságunknak!

Mint ahogy a józan ész, és a nemzeti park is megköveteli, minden a kutatásban résztvevo búvárnak rendelkeznie kell megfelelo biztosítással, orvosi vizsgálattal és természetesen barlangi búvár minosítéssel! Ez a „készlet” más barlangok révén is mindenkinek alapcsomag, így ez a feltétel is teljesítve, irány a Rákóczi!
Még egy gondolat a biztosításról! Nálunk sokaknak a DAN biztosítása van, sajnos ez nem teljesen jó a barlangi búvárok számára, mivel a DAN csak onnantól viseli a kockázatot, az esetleges segítség költségét, ha a búvár kikerült a barlangból! Tehát a keresés, mentés költségeit NEM! Mondván, a keresést, mentést a helyi erok szokták elvégezni, ingyen! Ezt azóta már egy hírhedt baleset kapcsán tudjuk, hogy nincs ingyen, és azt is megnézném amikor a szlovén barlangi mentok kihoznak egy barlangból és a végén gálánsan azt mondják, „á, nem kell fizetni, ingyen volt!” Tehát mi mindannyian Gyöngyhalász extrát kötöttünk!

A megbeszélést követo hétvégén, ok felmentek a barlangokhoz, ezért meghívtak bennünket is, hogy menjünk fel velük, megismerni a terepet, a társaságot, a munkamódszereiket stb…
Abban maradtunk, hogy ez az elso hétvége csak egy amolyan felderítés lesz, cuccot még ne vigyünk, mert merülni még nem lesz lehetoség. Azt beszéltük meg, hogy egyik napra is ketten illetve a másik napra is ketten megyünk, egyéb elfoglaltságaink miatt.

Az indulás napján, pénteken délelott, Atti, Safi és én, merültünk a Molnárban, ezért mint késobb kiderült nagy szerencséjükre a felszereléssel együtt indult útnak az elso transzport. Mivel úgyis náluk volt a cuccuk, csak sikerült bejutniuk a vízbe, bár errol sokat nem tudok, talán majd lejegyzi valamelyikük.

A második nap, szombat estére mentünk le Lajossal, az elso este beszélgetéssel, ismerkedéssel telt, no meg egy jó kis vacsorával ill. kicsi borozgatással. Belepillanthattunk hogyan is megy ennél a csapatnál a tervezés, megbeszélés. Adott ugye a feladat, amirol mindenki elmondja a véleményét, gondolatát. Közösen, átbeszélik, néha halkabban, néha hangosabban, hogy miként kellene megoldani a feladatot, ahogy észrevettem teljesen nyitottak az újdonságokra, kipróbálnak mindent ami elore viheti azt a bizonyos szekeret. Már ilyenkor viszonylag pontos forgatókönyv készül, ki kell osztani a párokat, pontosan meg kell határozni a feladatokat, mint ahogy mi is szoktuk! Még a teljesen egyértelmunek gondolt részleteket is érdemes felhozni, mert lehet hogy nem mindenki úgy gondolja, kérdés vetodik fel, amit ilyenkor szárazon sokkal egyszerubb tisztázni! Megnéztük az eddig készült térképeket, rajzokat, a kutatásról vezetett naplót, képeket, és néhány videót, ezek alapján magyarázták el a másnapi feladatokat, hogy mit fognak csinálni, így valóban elég értheto követheto volt még számunkra is, akik még nem merültünk itt!

Vasárnap reggel összepakoltunk és felmentünk a barlanghoz.
Bepakolás, cuccolás, cipekedés, ez minden barlangi merülés hozzátartozója, szerencsére az út elso részét megkönnyítendo, van egy erre bejáratott kocsi, amivel a csilléknek kiépített sínpályán a cuccok nehezét, nagyját be lehet juttatni. Azonban nem lehet megspórolni a következo szakaszt, ahol a kiépített vaslépcsokön, folyosókon kell a felszerelést behordani a tóig. Ezt a felét viszont megkönnyíti a csodálatos látvány amit a barlang nyújt, mivel ez a része egy túristabarlang, gyönyöruen ki van világítva, szépen meg lehet figyelni a különbözo formákat, színeket egész nagy felületeken! ' Mindenfelé gyönyöru képzodmények kísérnek az úton, leginkább függo cseppkövek, cseppkozászlók, borsócseppkövek, gyönyöru színekben! Bár befelé a hátadon a duplával, ólommal, szerelékekkel, többet nézed a cipod orrát, meg a lépcsot, de kifelé „üresen” van ido gyönyörködni!

És itt jön a Atti, Safi páros szerencséje, ugyanis ekkor mondták nekik, ha már ott a cuccuk, vigyék be, merüljenek, nézzenek körül, kicsit segíteni is tudnak egy szakasz bekötelezésénél! Errol sokkal többet nem írnék, egyrészt irigységbol ;-), másrészt mert nem tudok sokat a részletekrol…

Mi ketten a Lajossal, gyakorlatilag körülnéztünk, segítettünk pakolni, csigázni a cuccot, megnéztük mit is csinálnak, hallgattuk a fejleményeket, eredményeket.

Majd eltelt néhány hét és újra felvetodött a lehetoség, hogy menjünk fel újra velük, megint lesz merülés, munka!

Most már nagyobb rákészüléssel érkeztünk, mindenki vitt cuccot! ;-) Terv szerint megint úgy lett volna lehetoség, hogy egyik nap ketten illetve a másik napon is ketten tudunk merülni, ám szerencsére úgy alakult, hogy mindkét nap mindenki vízbe mehetett! Már csütörtökön telefonon egyeztettünk, hogy mi lesz majd a feladat, ezek szerint vittünk felszerelést, méroszalag, tábla, ugyanis azt a feladatot kaptuk, hogy a Maróti ágat mérjük fel, pontosan keresztszelvény méréseket kell végezni, pontosítandó a készülo térképet. Még szárazon megbeszéltük a feladatokat, illetve, hogy ki mit csinál.

Érkezésünkkor egy kicsit meglepodtünk, ugyanis az egyébként nyugodt és csendes túristaház tele volt bulizni vágyó, saját elmondásuk szerint korábban itt szolgáló határorökkel! Az elso este szerintük kisebb hangzavart csináltak mint a másodikra, szombat estére terveztek, de szerencsére szombaton elég korán kezdtek, így korábban szétcsapták magukat, így már jóval éjfél elott viselheto lett a zajszint. Egyébként normálisnak bizonyultak, igyekeztek tekintettel lenni ránk… Nyugodtan tervezgethettük a merülést, átbeszélhettük a feladatokat. Megbeszéltük, hogy pontosan hogy is csináljuk majd a mérést, ki mit csináljon pontosan, ugyanis a víz alatt viszonylag nehezebb megtervezni, megbeszélni az esetleges ötleteket.

Szombat reggel bepakolás, mint a fentiekben, nem lett jelentosen könnyebb egyikünk cucca sem! Majd öltözés, a második körre terveztük a vízbemenetelt, az elso páros kijelöli szerintük hol kellene méréseket, rajzokat készítenünk, majd ezután mi négyen egyszerre megyünk a vízbe, és a megbeszéltek szerint megcsináltuk a méréseket. Azt kell írjam, hogy elég jól, a megbeszélteket betartva, és így utólag látszik, hogy körültekintoen megtervezve végeztük el a feladatunkat, úgy néz ki az eredmények is megfeleloek lettek! Szép, használható rajzok és hasznos adatok készültek!

A tervek szerint, ketten, Lajos és én csináljuk magát a mérést, az elore megbeszéltek szerinti sorrendben. Atti ott lesz a közelünkben, ha bármi segítségre lenne szükségünk o figyel ránk. Safi pedig kihasználva az általunk biztosított fényeket, kicsit lemaradva tolünk megpróbálja a szelvényt lerajzolni, és bejelölni, hogy hol vettünk mérési pontokat. Legnagyobb igyekezetünk ellenére is, viszonylag hamar felrúgtuk a járatot, elég gyorsan romlott a látás, azonban az új mérési helyszínen egy ideig még lehetett látni, így Safi egész jó rajzokat tudott készíteni. Maga a mérés már könnyebben ment akár rossz látás mellett is, hiszen a méroszalagot azért le lehetett olvasni. Újabb helyszín és újra kezdhettük a munkamenetet! Közben megnézegettük a fotét, már ahol volt, ugyanis a járat egy kicsit jobbra dolo hasadék egy két kohíddal. Ahogy végeztünk a mérésekkel, nézelodni már nem volt alkalom, ugyanis sokat már nem láttunk, szépen lassan a kötél mellett kiúsztunk a járatból.

A saját kis sikereinken felbuzdulva, jó kedvvel pakoltunk össze, és autóztunk vissza a szállásunkra. Este átbeszéltük a történteket, vacsoráztunk, sokat beszélgettünk a további tervekrol, lehetoségekrol, átbeszéltük a jelenlegi áldott vagy épp áldatlan állapotokat…

Reméljük hasznos kis este volt, majd az ido igazolja!

Másnap a „40-es kútban” kellett hasonló méréseket végeznünk, mint az elozo napon, erre is tervezgettünk, átbeszéltük a feladatokat, kicsit változtattunk a végrehajtáson ugyanis ez a járat egészen más mint a Maróti. Pontosan ez a járat egy gyorsan mélyülo, kútszeru hasadék, az elején nagyobb majd a második felétol kicsit lankásabb letöréssel. Ebben a járatban annyit változtattunk, hogy a Lajos és a Safi elore mentek, mivel ez szukebb járat, és ok elobb megrajzolták a szelvényeket, illetve tettek egy jelzést, hogy hol rajzoltak és mi hol mérjünk. Pár perccel utánuk indultunk, a járat elejében találkoztunk össze, ott már mutatták, hogy ne készüljünk nagy nézelodésre, mert sikerült egész jól felzavarni a vizet. Mint már írtam a mérés szempontjából ez nem igazi akadály ezért nekivágtunk mi is! Ebben a felállásban Atti vitte a méroszalag végét a mérési pontra, én pedig írtam. A kijelölt négy mérési helyszínbol, csak hármat tudtunk rögzíteni, mert 30 méter alatt, kicsit jobban fogyott a levego, és nem szándékoztunk a biztonság rovására hosködni! Megvár a tábla legközelebb is! Volt ahol a vízszintes távolság alig 3 méter, függolegesen viszont 15 körül kellett emelkedni, süllyedni. Ezzel a menettel is elégedettek lehettünk, bár az utolsó mérési pontot a legközelebbre kellett hagynunk, lévén a biztonságos levegotartalékot nem akartuk megkezdeni, illetve sikerült egy kis dekót is összeszedni. Dekózás közben kicsit körbenéztem, megnézegettem a sok letörött, vízbe esett cseppkövet, kristályokat, az induló járatokat, miközben Attila provokált, a homlokát törölgette tudtomra adva, hogy igen melege van az új, éppen kipróbálás alatt álló ruhafutése miatt! Természetesen egy nemzetközi, nem feltétlenül búvárjelzéssel adtam tudatára, hogy mit gondolok róla és a ruhafutésérol! ;-)

A merülés után kipakolás, öltözés, majd a kocsiba zsúfoltuk a cuccunkat. Ezután közösen átmentünk a Kossuth barlanghoz, hogy megnézzük milyen a vízszint, legközelebbre valószínu a Kossuth barlang lehet a cél.

By Mr.Big

Share