A MOLNÁR

 

Egy "virtuális" merülésre invitálom a kedves olvasót, megpróbálom leírni a leírhatatlant!

Csapatunk minden tagjának volt már lehetősége, megmerülni ezt a csodát.

Parkolni nem mindíg könnyű, néha, azonban kis szerencsével, vagy a társak segítségével sikerülhet akáraz ajtóban helyet találni az autónak, így nem kell sokat cipelni.

Most az utcáról nyíló udvar illetve az udvaron 1896-ban épült török jellegű fürdő épület, kupolacsarnoka nyújt lehetőséget a beöltözésre.  A felszerelés összeállítására alkalmasabb helyet nem lehetne kitalálni sem, mint a tó és a barlang bejárata közötti széles, kő mellvéd.

 

A merülés egyik alapfeltétele, a barlangi búvár kártya, érvényes búvárbiztosítás és orvosi alkalmassági. A barlangban egyébként, a kutatásban résztvevő, a merülés vezetésére feljogosított személyek vezetésével, kis szerencsével, ismerettséggel az Ő feladaikhoz igazodva lehetséges a merülés.

Tehát, ha minden feltételnek megfelelünk, időpontot, vezetőt is sikerül szerezni akkor beöltözés, felszerelés, és már csak a barlangba vezető lépcsőkön kell lemenni, hogy bepillanthassunk a természet ezen fantasztikus, leírhatatlan képződményébe.

 

Szárazruhában merülünk, hiszen feladattól függően akár 1,5-2 órát, vagy esetleg többet is eltölthetünk a vízben, ami 19-26°C között lehet, helytől, járattól függően. Elsőre melegnek tűnhet ez a hőmérséklet, de hosszabb merülés alatt már igen is fázhatunk, nem beszélve a nagyobb biztonságról, plusz egy kiegyenlítő térfogat! 

A látótávolság egy két helyszín kivételével igen jónak mondható, szinte csak a lámpáink fénye szab határt, kivéve azokon a helyeken ahol a különböző vizek keveredése opálossá teszi azt, ezeken a helyeken különösen ajánlott a kötél közvetlen közelében maradni.

Rögtön a bejárat egy szűkülettel indul, amely egy kisebb teremmel majd egy hasadék jellegű járattal folytatódik. Ezen az úton a néhány rövid, beláthatóan zsákutcában végződő oldaljáratot, leszámítva, egy irányba úszhatunk a "régi" részig, ami mostanság méltatlanul elhanyagolt, hiszen egy újabb szűkületen átbújva, egy nagy, fekete, barittal borított falnál találjuk magunkat, és ez már az új rész, ami hatalmas és gyönyörű.

Még néhány forduló, szűkebb járat, egy kis bemutató a formákból, kristályokból majd kitágul a szelvény, és emelkedni kezdünk. Sajnos cserében a nagyobb víztérért, romlik a látótávolság, megérkezünk az egyik olyan terembe ahol a víz minősége, ebből a szempontból általában rosszabb. De megint valamit valamiért, mert ez talán a barlang legmelegebb terme, az itt keveredő különböző hőmérsékletű vizek okozzák a gyengébb látást. Ennek inkább akkor van jelentősége, amikor hosszabb merülés után az utolsó két dekómegállót kell megtartani, és ilyenkor nagyon kellemes tud lenni ez a néhány fokkal melegebb víz.

 

Ez a hely a "CO" terem, most Kessler Hubert terem. Új nevet mostanában kapott amikor is barlangászok, és búvárok együttműködve, hosszú számolgatás, méricskélés után sikeresen befúrtak a barlang mellett lévő, 150m-es táró egyik oldaljáratából a CO terem egyik sarkába. Igen szerencsésnek tartom magam, hogy éppen nekünk, Incze Attila barátomnak és nekem jutott a lehetőség a fúrószárat megpillantani belülről és vinni a hírt az izgatott barlangászoknak.

Tehát befúrtak, majd hosszú keserves munkával egy ember méretű tárót vájtak a kőbe, egész a teremig. Az addig, a víz felszínén ülő szén-dioxidot kiszívattyúzták, azóta az itt található levegő lélegezhető, így a merülés során néha feljövünk amikor ebbe a terembe érkezünk, körülnézünk mielőtt végleg elhagynánk a barlangot.

Tehát a CO teremből (ez már csak így marad!) több felé vehetnénk az utunkat, van egy rövid ámde mélyebb körjárat, lehetőség lenne az előbb említett körjárat "vége" felé egy ugyancsak mélyebb szakasz érintésével egy másik nagyon szép és érdekes túraútvonalon elindulni, de mi most jobbra indulunk a "9-es deko pont" után, és a "karácsonyfa" felé úszunk.

A barlang járatai, a tektonikus mozgások által kialakult repedések illetve azok melegvizes oldásai révén jöttek létre, ezért az egész rendszer néhány főbb irányvonalból és ezeket keresztül kasul összekötő járatlabirintusból áll! A kutatások a mai napig folynak, keresve a végpontokat, további összekötő járatokat illetve a kötélpálya tökéletesítése is a napi feladatok része.

 

Álljunk meg egy szóra, a kötélpályánál! Azt hiszem, úgy hallottam, és lassan tapasztalom is, hogy a világ legtökéletesebb, legbiztonságosabb kötélpálya rendszere itt található!

10mm-es hegymászó kötélből épített, tökéletesre alakított, feszes, mégis egyszerű, érthető! Fantasztikus munka!

 

Na, ússzunk tovább! Tehát a karácsonyfa felé indultunk, ami egy fenyőfa alakú, 2-3m-es képződmény. Ezen a szakaszon már tökéletes látótávolságot tapasztalhatunk, szép tágas járatban haladunk, alattunk és felettünk is bőven van víztér, gyönyörködhetünk a barlang méreteiben. Ezután egy többek által ismert járatba érünk, legalább is fotón, már sokan láthatták. Ez az úgynevezett "Tihanyi" ág amely egy kicsit keskenyebb, hosszanti repedés formáját mutató járatszelvény, nagyon szép és jellegzetes oldásformákkal, olyan mintha csipkézett, teraszos hegyoldalak közötti völgyben repülnénk. Újabb forduló, éles jobb majd balkanyar, és egy, az eddigiekhez hasonló tájon úszunk tovább előre. Persze folyamatosan ámulhatunk, hol a felettünk lévő, a semmibe tűnő hosszanti repedésen, amely ki tudja hol találkozik, illetve a lámpánk fényével kutathatjuk az alattunk tátongó, erre arra elkalandozó járatokat, amik nincsenek bekötelezve, ezzel is birizgálva a képzeletünket.

Néhány perc és egy újabb örök fotóstémához érkezünk, a járat felső 1/3-ában egy lencse alakú ablak látható a főtéből lenyúló szikla taréjban. Két búvár is kényelmesen átfér rajta. Minden fotóst azonnal valami beállításra ingerel, általában egy átúszó búvárt próbálnak valamelyik szögből lekapni. 

Még néhány uszonycsapás, és elérkezünk egy újabb nevezetes elágazáshoz, a "21-es ponthoz", ami egy egy szintén gyakran látogatott dekóállomás, illetve ezen továbbúszva, jutunk el a barlang mélyebb, újabb, izgalmasabb részeibe.

De mi most itt egy újabb jobbkanyart veszünk, és az egyik kedvenc, a barlang egyik legszebb, ha nem a legszebb járatán fogunk átúszni, a "kristályfolyosón". Ez egy, mint ahogy a neve is sejteti, kristályokkal kirakott, felfelé vezető, de szűkebb járat. Itt mindenképpen nagyobb óvatosság szükséges, lassan, megfontoltan, akár a kötelet is igénybe véve, emelkedjünk fel, követve a járatot, és megcsodálva a látványt! Fantasztikus mennyiségű, formájú és méretű barit kristályokból képződött lemezeket, kúpokat, félgömböket láthatunk, bármerre nézünk. Az emelkedés közben, megcsodálhatunk egy félgömb szerű formát, olyan mint egy lámpabúra, vagy ernyő, ha óvatosan alátesszük a lámpánkat, az átsejlő fény játékát csodálhatjuk meg!

 

Azért az óvatosság, mert sérülékenyek, és nagyon szeretném ha még néhány ezer évig nézegethetné aki erre jár. Sajnos ennek a gyönyörű résznek is vége kell legyen egyszer, felérünk

egy újabb kereszteződéshez, ahol kissé zavarosabb a víz. Itt ha balra fordulnánk, a "tükörterem" és a "seprűs" felé indulhatnánk. Megfordul a fejünkben, hogy a tükörterembe még benézhetnénk. Ez egy 6-8m átmérőjű, laposabb terem, amelyben a kilélegzett levegő, összegyűlve a főtén lévő bemélyedésekben, úgy fest mintha tükröket szereltek volna fel.

 

Azonban a nyomásmérőkre pillantunk, mindenki elhasználta a levegőkészletének 1/3-ad részét! A barlangokban minimálisan követendő az 1/3 szabály, miszerint 1/3-ad befelé, 1/3-ad kifelé, 1/3-ad tartalék. Ezzel nem játszunk, még egy ilyen jól ismert, biztonságos barlangban sem, ezért indulás kifelé! Nem ugyanazon az úton megyünk ki, mint ahogyan befelé jöttünk, egy sekélyebb, kicsit rövidebb úton megyünk majd, ezzel is a biztonságot növelve.

 

Elindulva szintén kitisztul egy kicsit a víz, egy kissé szűkebb, járaton haladunk a kijárat felé. Előbb egy kicsit mélyebbre ereszkedünk, itt is szerteágazó, kötelezett és "felderítetlen" elágazások mellet úszva feljebb emelkedve haladunk.

Szembe ötlik egy hatalmas ék alakú kőtömb, ami beszorulva mintha szétfeszítené a járat két oldalát, hogy elúszhassunk felette. Így is teszünk. Újabb emelkedés, majd egy két lágyabb forduló, és ismerős formát pillanthatunk meg újra, bár ha ebből a szögből látják először, nem biztos, hogy karácsonyfának nevezték volna el.

Éles bal forduló, az újra kitáguló járatban, egy jobbos, és elúszunk egy nagyobb képződmény felett, aminek az aljánál szintén, keveset járt algutak sejlenek, de a mi túránknak lassan vége! Talán majd legközelebb benézhetünk.

Elérkeztünk a "CO" terem aljához, a látás rohamosan romlik ahogy emelkedünk és elérjük a kb 10m-t, érezhetjük mennyire meleg itt a víz a barlang többi részéhez képest. Itt már újra szorosan a kötél mellett haladva, egy bal forduló után felemelkedünk 6 méterre, az általában használatos, utolsó, deko ponthoz. Nagyobb merülések után, itt szokás a dekomresszió utolsó, oxigénes szakaszát eltölteni. A computereinkre nézve, meggyőződünk róla, hogy senki, véletlenül sem kapott letöltendő büntetést, ezért a gyönyörű merülésért. Körkérdés, felmenjünk-e körülnézni, nemleges a válasz, talán mindenki szívesen kimenne, a természet hívószavának engedelmeskedve, bő egy órája bent vagyunk már!

Egytemes jelzés, kifelé!

 

Kicsit megint mélyebbre kell ereszkednünk, majd elúszva a "világítótorony" felett, rápillantok

a barlangi vak rákokra, amik a kő csúcsán mindíg csapatostul bandáznak. A jól ismert, kifelé vezető szűkebb, hidegebb rész következik, egy lapítóban úszunk át, ahol a palackjaink jól ismert kocogó hangját hallom.

Emelkedés, helyezkedés és újra a fekete fal előtt vagyunk, egyesével átbújunk a szűkületen, egymást megvárva a túloldalon, majd megkezdjuk az utolsó bent töltött perceinket, ebben a gyönyörű barlangban. Ameddig elérjük a kijáratot, a computereink biztonsági megállója is leketyeg, egy utolsó szűkület, majd felemelkedünk a barlang kijáratát képező, hasadékban. Ennek is vége! Mindig elhangzik a kérdés, jó volt srácok? Mindig ugyanaz a válasz: Szuper!

 

Mr.Big

 

Share