Az ideális merülőtárs.

Ezt a szösszenetet a barlangi tanfolyam során írtam, feladatként.

Úgy gondolom megosztom veletek, anélkül, hogy osztanám az észt, talán jót tehet 5 percet olvasni illetve gondolkodni róla!

 

Milyen az ideális merülőtárs?                                                                  készítette: Nagy Gyula (2007)

 

 

Ez egy nagyon összetett és nehéz kérdés! Gyakori az, hogy mindkét búvár számára nem is feltétlenül ideális a másik fél mint merülőpár.

Igen fontos szempont a megfelelő képzettség! Amennyiben egy vészhelyzetre illetve annak megoldására kell gondolni - márpedig erre minden esetben számítani kell, hiszen ha nem erről lenne szó, nem is kellene párban merülni - a merülőpár mindkét tagjának egyformán képesnek kellene lenni segítséget nyújtani, a bajba jutott társnak.

 

Ugyanehhez kapcsolódik a megfelelő gyakorlat.

Úgy gondolom, hogy egy bizonyos képzettségi szint felett, szerencsés lehet ha a merülőpár tagjai, hasonló képzettséggel és gyakorlattal rendelkeznek, persze ez is nézőpont kérdése, mert a gyengébb képzettségű, kevesebb gyakorlattal rendelkező búvár számára megnyugtatóbb, nagyobb biztonságot jelent ha a társa tapasztaltabb, képzettebb, jobb búvár.

Míg ez fordítva éppen kiszolgáltatott, kevésbé biztonságos helyzetet eredményezhet.

 

Nagyon fontosak még az emberi tényezők!

Ismerniük kell egymás fizikai lehetőségeit, szellemi képességeit, a stresszhelyzetben mutatott gyakorlatát, viselkedését! 

Lényeges ez abból a szempontból, hogy a merülőtárs, az adott helyzetben hogyan képes cselekedni, képes-e józanul, higgadtan a megfelelő lépéseket megtenni?! 

Ha a két merülőtárs nem bízik egymásban feltétel nélkül akkor nem helyes együtt merülniük, semmiféle feladatot nem szabadna végrehajtaniuk!

 

Egy ideális merülőtárs a merülés megkezdése előtt, a felkészülés közben figyel a társára, megfelelő figyelemmel, rutinnal képes kiszűrni a társ viselkedéséből hogy alkalmas-e a feladat végrehajtására. A felkészülés, öltözés, felszerelés átvizsgálás közben szintén figyel a társára, ha bármi elkerülné a figyelmét segíteni tudjon. A vízbe menetel előtt mindketten megfelelően kell hogy ismerjék a merülőhelyet, vagy valamiféle eligazítás alapján vagy saját információgyűjtés segítségével legyen fogalmuk a merülési hely jellemzőiről. Amennyiben ketten merülnek önállóan, egyeztessék a tervet mindenre kiterjedően, az esetleges vészhelyzet esetén felmerülő lehetőségeket, tennivalókat is át kell beszélni.Ezután kölcsönösen ellenőrizniük kell a felszerelést, mind a sajátjukét, mind a társét, az alapvető vészhelyzeti eljárások esetén használatos eszközöket is beleértve!

Ezeket az eljárásokat egy ideális merülőtárs igényli, elvárja, kezdeményezi ha kell, de semmiképpen nem tartja feleslegesnek és nem legyint rá a társra ha szeretné ezek szerint megkezdeni a merülést! A merülés alatt folyamatosan maximális figyelemmel kell lenniük egymásra, folyamatos kontaktust kell tartaniuk szemmel, lámpával, érintéssel ha másként nem lehet. Ilyen esetekre mindkettőjüknek ismerni kell a speciális jelzéseket, illetve ha kell egyezzenek meg egyéni jelzésekben is!

Amennyiben vészhelyzet adódik, mindkét merülőnek egyformán képesnek kellene lenni mielőbb, józanul, a lehető leghatékonyabb segítséget nyújtani a társnak!

 

A másik fontos tényező és talán szerencsés is ha egyforma, illetve nagyon hasonló felszerelést használnak a merülőtársak. Ez azért fontos - mint ahogy a DIR rendszer is erre épül - mert ha bárkinek probléma adódna a felszerelésével, akár víz felett akár a víz alatt, mindenki egyformán ismeri a felszerelést, pontosan tudja mit hol talál, hogyan működik, mik a jellemzői, hogyan és egyáltalán javítható-e abban a helyzetben stb…

Tehát néhány szóval összegezve a legfontosabb ismérvek a megfelelő képzettség, gyakorlat, megfelelő hozzáállás, kölcsönös bizalom, nyugodt, józan itélőképesség és cselekvőképesség,

igen nagy előnyt jelent még az összeszokottság.

 

Eddig az eredeti, 2007-es verzió!

Azóta eltelt idő, nagyrészt bizonyította a fentieket. Néhány gondolattal azonban még kiegészíteném.

 

Igen fontos a társak közötti illetve a csoporton belüli megfelelő kommunikáció!

Ez már talán egy kicsit túl is mutat a merülésen, itt már közösen elvégzendő feladatokról is szó van.

Bár, akár egy "egyszerű" merülés során is előfordulhatnak olyan részletek, amit érdemes átbeszélni

még a merülés előtt. Mert lehet, hogy mindkét fél teljesen egyértelműnek tartja a megoldást de mégis 

mindketten teljesen másként, ami a víz alatt sokkal nehezebben megbeszélhető, mint a merülés megkezdése előtt!

Mindenféle bizonytalanság, nem tisztázott részlet, egész komoly következményeket eredményezhet.

 

Az sem árt, ha az érdeklődés, a feladat amit a merülés előtt kitűzenek a merülőtársak, passzolnak.

Pl. két fotós ne merüljön együtt szerintem! ;-) Ha pedig egy fotóst kísérsz a víz alá, vedd fel a leggondoskodóbb, legtürelmesebb, legfigyelmesebb formádat, ugyanis minderre szükséged lehet! 

Nyílt vizben ha az egyik a kis halakat szeretné nézni a korallok között, a másik pedig a nyílt vízben cápákat hajkurászna, itt is lehet némi súrlódás, nem hiszem, hogy részletezni kell! Az viszont biztos, hogy a vízben nem könnyű erről vitázni, döntést hozni.

Ez persze barlangban is igen fontos, egyeztetni kell a feladatokat, pontosan ki kell osztani a részfeladatokat, mert nem lehet egyszerre kutatni, beúszni, kötelezni és nittet fúrni.

 

Hirtelen ennyi jutott az eszembe, ha idő közben a tapasztalat valami újat hozna, mindeképpen megosztom veletek.

 

Mr.Big

Share

Kapcsolódó cikkek